Irodalmi Szemle, 2004

2004/4 - KITÜNTETETTEK - Csordás János: Csak ketten játszhatják (novella)

Csordás János- Óh, milyen fennkölten mondtad!- Szeretkezünk vagy színházat játszunk?- Az élet egy végtelen színház... komédia vagy melodráma. Feküdj rám. Halmozz el a kebleddel...- Hallgass...- Hallgatok... Most nyomsz.-így jó?- Igen... Maradj így.- Szoríts erősen!- Várj! Forduljunk a másik oldalra.- Csókolj!- Húzd fel a lábad.- Simogasd a lábujjaimat... Úgy!... Még!-Ne beszélj!- Erősebben!- Nyikorog az ágy...- Fene az ágyba... Gyorsabban!- Már alig bírok...- Igen... ez az...- Harmadszorra nemigen fog sikerülni.- Ennyire biztos vagy benne? Meg kell próbálni, különben honnan tudnánk?- Innék egy kis kávét.- Maradj itt, hozom.-Narancslét is kérek!- Nem vagy éhes?- Nem. Ámbár harapnék valamit... Nem a fenekedre céloztam.-Ne nézz... szégyenlős vagyok. Szendvics jó lesz?- Jöhet. Tojás nélkül. Szép hosszú lábad van.-Nemcsak a lábam szép.- Mindened szép... A függönyeid, a bútorod...- Én a testemre értettem, kis huncut.- Ah... Erre nem gondoltam!- A kávé már kissé langyos. Jó lesz langyosan?- Jó. Ne tegyél bele sok cukrot.- Akarsz zenét?- Elvonná a figyelmemet. Maximálisan rád akarok összpontosítani.- Kedves vagy... Vettem egy új CD-t, azért kérdeztem. Spice Girl.- Pfuj...