Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - KITÜNTETETTEK - Öllős Edit: Cserepek (naplójegyzetek)
Öllős Edit lerázd magadról láncaidat. Talán „szebbé” kellene festeni magad (némi púder, szempillaspirál, kontúrceruza és ajakrúzs... ennyi talán elég is lenne...), de... Minek?! Kinek?! Felesleges szőrszálaidat is eltávolíthatnád magadról (biztosan akad néhány), az is elterelné — egy időre - figyelmedet... (Megint) kelepcében vergődöl. Úgy érzed magad, mint egy tegnap kapott vörös rózsa üres vázában. Vagy mint egy kotlóstyúk az ólban - tojások nélkül. Előbb még azt hitted, „fékezni” kellene magadat, de rájöttél: épp be kellene indítani! Illetve, hogy (újra) fel kellene venni egy szerepet - olyan mosolygással, kíváncsian közömbös kérdésekkel telit-; lehet, hogy jól is éreznéd magad benne - legalábbis egy ideig, addig, amíg a telefon meg nem szólal például... Meg is ijedsz, mert látod: újra a boldogtalanságodé a főszerep... „Megtenné” akár egy jóképű statiszta is, akinek „van valami” a fejében, s ez a rogyadozó világ (újra) a szívébe fogadna... PILLANAT(?)KÉP álomittas rózsákat fedezek fel a kertben hiperaktív lelkesedést lelkemben közeleg egy új szerelem tudom lerázni előítéleteimet- átgondolom HITED Amit a templom bejáratánál eltervezel- miközben hited kendőzetlen -, néha meg sem valósul- illetve — idővel - verssé alakul. ISMERKEDÉS Félálomban fülembe súgtad a messzi távolból: Te máris az én hullámhosszomhoz alkalmazkodol.
