Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - KITÜNTETETTEK - Öllős Edit: Cserepek (naplójegyzetek)
Öllös Edit Mikor édesanyám sem vevő „bölcsességeimre”, Istent meg nem akarom „zaklatni”, marad a papír és a ceruza. (Ami rákerül, azonnal tükröt állít elém. Ha viszont azt várom, hogy megszólaljon a telefon, de nem érzem magam felkészültnek, bele se nézek...) A szerelem nem mindig inspirál. (Ha függőséget okoz, lefarag belőled. Ha viszont írásra késztet, könnyen megkérdőjelezi önmagát...) Úgy dolgozni, hogy látszatja is legyen. Persze nyomtatásban azért nem muszáj viszontlátnod...- Az örvény akadályokon is átfolyhat! Nem kell mindig menekülni! Néha „egyszerűbb” (és izgalmasabb) a tett színhelyén maradni, és onnan nézni a világ szeme közé. Mikor a világ egyes melléktermékeivel képtelen vagy „kibékülni”, rejtsed el a tükröt magad elől! (Hiszen ízlések és pofonok, ugyebár... Meglehet, hogy van, a- kinek az ilyen épp fő fogás...) Akitől Isten nem int óva, attól felesleges rettegned! Mikor ragyog a nap, egy okos férfi gondol rád, a papírlapok is sorra telnek meg előtted, „nem érdemes” az emberi butaságon évődni! A lélek ritkán működik tépőzárra. A gombok híve. Mintha nem is tudnád, mi az oka nyugtalanságodnak... Azt viszont tudod, már csak türelem kérdése, de most egy - újabb - „apró” győzelemre vágyói. Mikor már Istennel szemben sem fogja az ember könyörgőre, mert tudja, hogy magában megbízhat, édesanyjára őszintén mosolyog akkor is, ha nem kap érte semmit... Szeretném, ha egy pillanatra beborulna az ég... Lelkem így „nyugodtabban” tűmé a hullámvasutasdit.- Mikor a katicabogárról a hetedik petty is lepattogzott, nincs kihez fordulni... Helyzet Mintha a teknősbéka kilépett volna teknőjéből, az oroszlán meg leborotválta volna sörényét. Csak a boszorkányseprű áll a helyén. Bunkósbottal támadni a világra nem célszerű. Akkor sem, ha közben mosolyognak... Néha a legcsúnyább szavakat is el kell viselni megjegyzés nélkül, de fejet hajtani ilyenkor sem szabad! „Szerelmes” lennék...? Kezdek „szerelmes” lenni, igen, és ez most zavar, mert már harmadik napja nem került semmi a papírra... Szabad ég alatti „dolgozószobám” olyan, akár egy nagyvilági magánstúdió.
