Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - Duba Gyula: Köszöntünk, Európa! (esszé)
Duba Gyula Üdvözlünk abból az alkalomból, hogy nagyvonalúan és testvérien magadhoz ölelsz, ismét hozzád tartozunk. Mi is sokat tettünk érte, alkalmazkodtunk kívánalmaidhoz, feltételeidet elfogadtuk, megtettük, amit megtehettünk, hogy hozzád hasonlóak legyünk. Az azonosulás nem ment könnyen s továbbra sem lesz könnyű, mert kölcsönös kell, hogy legyen. Különben csak problémák és bonyodalmak származnának belőle. Ez a sejtésünk aggodalommal is eltölt. Nem a felénk áradó jóhiszeműségben és segítőkészségben kételkedünk, hanem a jövőben ránk váró bonyolult lehetőségek és ellentmondásos helyzetek okán. Azt szokták mondani: visszatérünk Európába! Mi azonban úgy érezzük és éreztük, hogy mindig is Európában voltunk! A huszadik század apokaliptikussá tette, majd kettéosztotta földrészünket. A vasfüggöny valóban kétféle Európát választott el egymástól. Egyik oldalán a demokrácia morálja és a szabadság igézete szabta meg az életet, a másikon viszont valamiféle bizantikus lelkiség és érzéketlen diktatórikus hatalom igazgatott bennünket. Az ember és az egyes népek azonban adott körülményeik és lehetőségeik csapdájában, itt is emberi módon igyekeztek élni. Az irodalom és a művészetek igazi törekvése nálunk is az volt, hogy az emberiség szellemi értékeinek a javát képviselje! Irodalmunk is az európai humánum nyelvén igyekezett beszélni. A kettészakadt Európa széthulló és egymástól részben távolodó részeit közös ég alá vonta és azonos aggodalmakkal, gyakran borzongással töltötte el a hidegháború csapdája s a világ pusztulásának lehetősége és látomása. A szabadság formái tekintetében megoszlott, ám a világféltés szorongásában már-már egységben élt földrészünk. Szokatlan, de hiteles szimbiózis! Az évezredes szellemi értékek és közös történelmi gyökerek a legmostohább körülmények közt is tovább élnek. Nemzedékről nemzedékre átmentődve mintegy összefogták a szembenállás és elidegenedés lázában fejlődő régiókat. A közös múltat nem lehetett feledni! Az európaiság hagyománya, kultúrájának szellemisége a lelkekben él és öröklődik! Földrészünk történelmében mindig párhuzamosan, egymás mellett élt és hatott a szellemi haladás és a háborúzás, a hatalmi harc. Már az ókori görögök korában is, s még előtte kultúrák vívták küzdelmeiket. Olyan szellemi értékrendek szembesültek, amelyek egyben létformát jelentettek. A Római Birodalom nemcsak a légiók erőrendszerét és a limesek határőrségeit jelentette, tehát hatalmi centralizációt, hanem jogrendet és művészetet, vízvezetéket és szőlőtermesztést, városi kultúrát és közéleti fegyelmet, hatékony életmodellt. Az ördögi árnyakkal teli köKöszöntünk, Európa!
