Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (Frontális roham a Felvidék többi magyar középiskolája ellen, tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM tananyagnak csak kisebb-nagyobb részét végezhettük el az egyes tantárgyakból”. Az idézett értesítő szerint a tanintézetnek a szóban forgó 1918/19-es tanévben 365 nyilvános és 43 magántanulója volt, összesen tehát 408 fő. Ezek anyanyelv szerinti megoszlása a következő volt: 402 magyar, 3 szlovák, 3 német.42 Némileg eltérő adatokat közöl Štefánek iskolaügyi referens ebben a vonatkozásban. Az ő visszaemlékezései szerint az 1918/19-es tanév végén a nevezett tanintézetnek 312 növendéke volt, s ebből 303 vallotta magát magyarnak.43 Az 1919. esztendő nyarán még úgy tűnt, hogy az államhatalmi változások ellenére a lévai főgimnázium a körülményekhez mérten zavartalanul folytathatja működését. Ezt látszott alátámasztani Vavro Šrobár szlovákiai teljhatalmú miniszter 1919. július 20-ai nyilatkozata is, aki a városban járván egy nála tisztelgő küldöttség előtt kijelentette, hogy a főgimnázium oktatási nyelve továbbra is a magyar marad.44 Šrobár miniszter biztató kijelentése ellenére azonban a lévi főgimnázium sorsa az 1919/20-as tanév elején megpecsételődött. A bekövetkezett változások mindenképpen drasztikusak voltak. 1919 őszén a Lévai Római Katolikus Főgimnáziumot is átvette a csehszlovák államhatalom, amely azonnal hozzálátott a tanintézet nyelvi és szervezeti átalakításához. Az iskola élére a morvaországi Olmützből idehelyezett František Nepustil személyében új igazgatót neveztek ki, aki 1919. október 11-én hivatalosan is átvette az iskolaépületet és a különböző iskolai gyűjteményeket a tanintézet magyar igazgatójától. A tanintézet volt magyar igazgatója, Gombos Antal a piarista rend nevében tiltakozását jelentette be a hatalom jogellenes eljárásával szemben, amelynek azonban semmilyen kihatása nem volt a dolgok menetére.45 A tanintézet új hivatalos neve ettől kezdve a következőképpen hangzott: Lévai Csehszlovák Állami Reform reál gimnázium és Reálgimnázium (Československé štátne reform-reálne gymnázium a reálne gymnázium v Leviciach). Az 1919/20-as tanévben az iskola az első évfolyamban már csak „csehszlovák” tannyelvű osztályt nyithatott, a felsőbb évfolyamokban azonban egyelőre továbbra is magyarul folyt az oktatás. A tanítás az állami tanítóképző intézet épületében indult be, mivel a gimnázium épületében tábori katonakórház működött, ahonnan az csak november elején költözött ki. A szükséges helyreállítási munkálatok elvégzése után a gimnazisták visszaköltözhettek saját épületükbe, sőt ekkor már a II—VIII. évfolyamokban is beindult az oktatás. Az I. évfolyam tehát „csehszlovák” tannyelvű lett, a többi - a II—VIII. évfolyam - azonban továbbra is magyar maradt, így aztán a tanintézet egyelőre még megőrizte magyar jellegét, bár nyilvánvaló volt, hogy az arány évről évre változni fog a „csehszlovák” tannyelvű osztályok javára. Az 1919/20-as tanév végén azonban az iskola jellege még vitathatatlanul magyar volt. Ekkor az összesen 268 nyilvános tanulóból 209 volt magyar, 53 szlovák, 3 cseh és 3 német anyanyelvű.46 A hatalom azonban ennek ellenére ebben a tanintézetben is lassú, de teljes kihalásra ítélte a magyar tanítási nyelvet. Az eperjesi, rozsnyói és lévai gimnáziumok magyar tannyelvét illetően bemutatott „kihalásos” rendszert a hatalom helyenként a polgári iskolák vonatkozásában is alkalmazta. Említést érdemel ezen a téren a Kassai Állami Polgári Fiúiskola.
