Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - EURÓPA KAPUJÁBAN... - Kántor Lajos: Hová lett a sajátosság természetessége Európa kapujában? (előadás)
EURÓPA KAPUJÁBAN. Amikor a reményekről és aggodalmakról, aggodalmakról és reményekről próbálok némi rendszerességgel szólni, még innen (Erdélyből nézve: messze innen) az Európai Unió küszöbén, ehhez a majdnem negyven évvel ezelőtti vershez fordulok, kortársaim közül a talán leg-európaibb erdélyi (partiumi) magyarhoz - aki Amerikáig is ellátott. Azt gondolom, a Bartók Amerikában vagy mondjuk Szilágyi Domokos Európában (a meg nem ért Európai Unióban) kérdése nem különbözik lényegesen, már csak azért sem, mert a magyar irodalom, a magyar kultúra jelenléte ott és amott s a visszahatás a „peremvidékre” sokban hasonló gondokat ígér. Még akkor is így van (kitehetjük az egyenlőségjelet), ha Amerika féltékeny kezd lenni Európára - mint ahogy Európa, az európai műveltség joggal lett féltékeny az Óceánon túli világra, amely a 20. század utolsó évtizedeiben hozzánk is beözönlött. De maradjunk csak itt, földrészünkön, sőt kerüljünk beljebb, a Kárpát-medencébe, és még beljebb, Erdélybe. Az aggodalmak a tapasztalásból eredeztethetők, a remények már kevésbé. Bárhogy is legyen, én csak a kályhától tudok elindulni, ez pedig számomra a Kuncz Aladár megfogalmazta transzszilvanizmus - amiben nyilván jelen van a budapesti tapasztalat, Noirmoutier fájdalma, de a túlemelkedés lehetősége is a személyes szenvedésen. Vagyis: „Erdélyből kell kiindulnunk, s egy szökkenéssel mindjárt olyan magaslatra kell emelkednünk, amelyről nézve az erdélyi sors világ- probléma lesz. Erdély a mi hazánk. Külsőleg bizonyára szűk keretnek látszik, de egyszerre kitágul, ha ebből a keretből a kisebbségi szemlélet egész Európára kiömlő sugarai hatolnak elő.” Kuncz itt, az Erdélyi Helikonban, 1929-ben az erdélyi magyarsággal és európaisággal párhuzamba vonja az erdélyi szász és a román irodalmi mozgalmakat is. Az (ugyancsak melegítő) másik „kályhám” pedig a Korunk. Nem csupán az, amelyikben közöltük Szilágyi Domokos idézett versét, hanem már az 1926-os is, ahol az első évfolyam első számában kimondatott a „fasizmus, bol- sevizmus és másnemű diktatúrák” veszedelme; és ahol az Erdélyi Szépmíves Céh alapításában részt vállalt Helikon-munkatárs, Ligeti Ernő leírta: „A párizsi béke- szerződések a világháborúban vívódó Európa számára nem teremtették meg Jaj istenem a világ kinek szoros kinek tág jaj de szoros a világ csontig hatol velőt vág hogy kitágul a világ ha egyszer jobb időt lát. (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában) KÁNTOR LAJOS Hová lett a sajátosság természetessége Európa kapujában?
