Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - Z. Németh István versei (Holdibál, Triatlon, A festő álma, Egy erkölcsös szilveszter)
’)h N émeth István versei a lézerrel szeletelt kenyér korában egy darabka fatál is tévedés, a szelídek amott tenyérre kenve, lángol az arcuk szégyenükben, mert ők öröklik majd ezt a Földet, iszapot rúgnak az égre, ne kérd hát, nincs gyógyír holmi kócos időkre, és ha a hajnali csendbe eveznél, lábad leérne a tó fenekére, tudhatod, efféle báltartományban- furcsa tán, de - a virágok lelke, a természet szomja az üdvre irányít, gondold meg, mennyi borzalmas illat a borban: felold s te fel nem hígulhatsz, szín vagy a szirmon, téboly a tejben, illat a vásznon, lehajtott fejjel állsz az emlékek sikátorában, míg amott feljebb ezüstgolyóként gurulsz a mindig mélyebb csapáson őserőkbeli magad felé, s furcsállod, hogy bordáid mögött túl nagy a csend, már semmi se lüktet... (Búék, barátom!) S^ent László harcba indulása, 1380-asvek vége Rimabánya
