Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csehy Zoltán: Anakreón redivivus
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Szepes Erika a nyugatos eszménynél időz el kifejezetten figyelemre méltóan (Juhász Gyula, Vas István), majd előtérbe kerülhet a tulajdonképpeni tárgy, Géher István Anakreóni dalok (1996) c. kötetének elemzése, viszonyító olvasata. A szerző formai-tartalmi kritériumok alapján értékeli Géher költői átváltozásait. A korántsem haszontalan verstani katalógust motívumtörténeti fejtegetés követi. Ehhez tehetnénk hozzá, hogy Géher szerepjátéka már csak azért is különös, mivel nem szereplíráról van szó elsősorban, hanem talán az énkivetítések olyan sokrétűségéről, melynek során a felbomló és többszöröződő én egyszerűen megmártózni látszik a kultúrtörténet meghatározó költői teljesítményeiben, méghozzá oly módon, hogy párbeszédbe lép velük, majd e párbeszéd morzsáit a maga utalásrendjével és fragmentáltságával kínálja fel értelmezéslehetőségeiként. Géher anakreóni maszkja elsősorban bizonyos kulturális gyakorlatok vélt és valós rokonságán a- lapszik: a társadalmi energia erőit valamilyen fokon önkéntelenül is tükröző szövegek hagyományleföldelő erejűek. Nincs integratív gesztusokban megnyilvánuló stilisztikai játék, minden a szemünk előtt zajlik és alakul, a reflektálást kortársi korlátoltságunk és kíváncsiságunk befolyásolja. A versek alkalmiságukkal tüntetnek, és ez az alkalmiság az anakreóni felvillantások poétikáját folytatja. Számos paródia kristályosodik ki, melyek egyszersmind érintik magát az Anakreón-recepciót is. Születésnapi disztichon parodizálja az epitáfiumot: „Itt nyugszom meg: a költő bűvöletét ma feloldom, / zárja magába a könyv, épp születésnapomon.” Egyszerre mutatkozik meg a referencialitás és a fikció folyton újraképződő géheri traumája, illetőleg a szövegesülő lét életkilátásainak problematizálása: belehalhatunk-e mások szövegeibe, ha egyszer már beleéltük magunkat? Anakreón Géhert olvas, az átváltozások egész sorát éljük meg identitások és szerepek (tanár, apa, irodalomtudós, állampolgár) egymásra vetített rendszerében. Géher Anakreón-könyvét a- lighanem a magyar líra csúcsteljesítményei között kellene számontartanunk. Szepes Erika könyvének záró része Payer Imre nyelvi humorral átitatott, ám szociális érzékenységről tanúskodó, az antikvitás ikonjait és emblémáit is játékterébe vonó költészetét vizsgálja. Payer munkáinak erényét a nyelvfilozófiai indíttatású költészeteszmény meghaladásában látja. A motívumvizsgálat a globalizált világ analógiáját hozza felszínre: Anakreón borának így lesz mai párja pl. a gin-to- nic. Payer homéroszi utazásának színtere pedig így lesz a metró, a földalatti. Az Anakreón-recepció természetesen még ennél is szövevényesebb, a kérdés komplex, tudományos feldolgozása még mindig várat magára, de ezen az úton jelentős mérföldkő Szepes Erika munkája. Motívumtörténeti, diszkurzusgenealó- giai, műfordítás-elméleti és interdiszciplináris vizsgálódásoknak szintúgy helyük van, mint a filológiai vagy textológiai indíttatású aspektusoknak. (ANAKREÓN REDIVIVUS)