Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Pomogáts Béla: Az erdélyi költő (előadás)
Pomogáts Béla bírálta Antal Péter kritikai engedékenységét, és szándéka szerint végső verdiktet mondott Reményik Sándor felett, így: „A nép sem becsülheti többre Reményiket, mint amennyire Reményik becsülte őt. És nem is volt nagy ellenfél - a nagyság minden vonatkozásban hiányzik belőle —, csak ádáz ellenség. Ezt a romantikában igazságot ki kellett mondani.”9 Szerencsére az irodalomtörténet-írásban soha sincs „utolsó szó” és „utolsó Ítélet”, és a nyolcvanas években már Reményik szellemi öröksége körül is megváltozott a levegő. A költő, különösen az erdélyi magyarság körében, illetve Magyarországon a vallásos líra olvasói között mindig is népszerű volt, költészetének búvópatakléte így tulajdonképpen szuverén módon vészelhette át az 1945 és, mondjuk, 1980 közé eső három és fél évtizedet. A magyarországi egyházi sajtóban, különösen a költő unokahúgának: Imre Máriának a szorgos munkája következtében időről időre nyilvánosságot kapott egy-egy kéziratból közölt ismeretlen költemény. A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya gondozásában, Imre Mária gyűjtő és szerkesztő munkájával 1981 -ben került az olvasók kezébe a Jelt ád az Isten című kötet, a költő „istenes verseinek” válogatása. 1983-ban a bukaresti Kriterion adta közre Kántor Lajos szerkesztésében és bevezető tanulmányával Az építész fia című válogatást, majd 1990-ben az Orpheusz kiadó jelentette meg Imre László, Imre Mária és Sövényházyné Sándor Judit gondozásában az Erdélyi március - Álmodsz-e róla című válogatást, ebben a kötetben a kiadatlan versek nagyrésze is szerepelt. Végül néhány esztendeje a Révai-féle 1941-es gyűjteményes kötet reprint kiadása is megjelent, nagy kár, hogy e kiadás mögöttes terében pusztán üzleti érdekek rejlettek, és a kiadó mellőzte az 1941 óta megjelent Reményik-ver- seket, amelyek erősen gazdagíthatták volna az életműkiadást. Időközben több, filológiai tekintetben kiválóan megalapozott tanulmány is napvilágot látott, mindenekelőtt Kántor Lajos és Imre László tollából. 1998-ban Kolozsváron Kisgyörgy Réka szerkesztésében, az újjáalakult Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában egy Reményik Sándor Emlékkönyv is a költő hívei elé került, ez nagyrészt az 1941-es emlékezések és tanulmányok közül válogatott. 1985-ben pedig az Egyesült Államokban élő Várdy Huszár Ágnes adott közre kisebb angol nyelvű füzetet Reményik Sándor költészetéről.10 Mára, Istennek hála, elmondhatjuk, hogy Reményik Sándor emléke és munkássága ismét eszmeteremtő és magatartásformáló módon van jelen a magyar szellem i életben, és halálának közelgő hatvanadik évfordulóján a költő öröksége és hagyománya ismét eleven. Feladat természetesen van még elég: mihamarább sajtó alá kellene rendezni Reményik Sándor összegyűjtött verseit, amely lehetőleg filológiai teljességre törekszik, és közre kellene adni prózai írásainak, tanulmányainak és levelezésének nagyszabású válogatását. A költő munkássága mindazonáltal, és ebben a kolozsvári Reményik Sándor Társaság és az általa rendezett irodalmi konferenciák hasznos szerepet vállaltak magukra, ismét az élő irodalmi kánon szerves
