Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Végh Péter: Kérdőjel (novella)
Végh Péter Kérdőjel (A szívtelen város) „ Tévedés vagyok? Vagy kérdés vagyok?... Ha megöltök ünnep lesz az ... Mert nem ragyog sohase ragyog" (Nagy László) Kinézetre szokatlanul vékony, hajlott, nádra hasonlító forma, hozzá ősz, lerágott csutkafej, gondozatlan bajusz, körszakáll, ferde, lapos, körteforma orr, mindez kopott, tépett, toprongyos valamibe bújtatva. Nevezzük egyszerűen Kérdőjelnek, csupán csak azért, mert „munka közben” a mellére tűzött papiroson egy nagy, piros kérdőjel szokott éktelenkedni. Valamelyik sorstársától leshette el a figyelemfelkeltésnek ezt a remek módszerét. Meg talán azért is hívhatjuk így, mert minden ember, aki erre a szomorú sorsra jut, egy nagy kérdőjel, egy nagy kérdés, mely minden ember lelkiismeretéhez szól. Kérdőjel már nagyon vén volt, viharvert, mint az a tölgy, melynek oltalmában kunyhója állt. Mindenki elhagyta, csak a kutyája nem. Hű volt hozzá. A kutyának még több év együttlét után sem adott nevet. Egyszerűen kutyának, kutyus- kának, vagy, ha nagyon jó volt a kedve, kutyulimnak hívta. Csak a rend kedvéért, nevezzük el a kutyát Válasznak (de ezt a névadást most nem okolom meg, az olvasóra bízom). A szegénynegyed hullámbádog bódéjában telente rettenetes volt a hideg, mert a réseken át besüvített a fagyos szél, sosem kopogtatott, nem kérdezte, szabad-e, csak jött, mint a hívatlan vendég; a szívtelen vándor. Ilyenkor összebújtak: koldus és kutya; a gazda és hű társa; két régi jó barát. Bezáródtak saját nyomorúságukba, mint két tehetetlen, magányos pincebogár. Kérdőjel koldulásból, meg persze abból a kis segélyből tengette sanyarú életét, melyet a szociális hivataltól havonta kapott. Élete lángja már kialvóban volt, és ki gondolta volna róla, hogy egykor, fiatalon neves boxoló volt. Kimondottan szép, alabástromfehér keskeny keze, teleszőve finom kék hajszálerekkel, másra utalt; sokkal inkább egy kifinomult művész kezére hasonlított. Az orrcsontja még akkor tört el, s azóta olyan horpadt és ferde volt, hogy aki egyszer látta, nem tudta többé elfeledni. A sportolást viszonylag későn kezdte, ezért idő nap előtt kiszorult az élvonalból. Később évekig egy üzletház központi raktárában dolgozott, de egyszer munka közben véletlenül megcsúszott a lába és lezuhant egy magas regál te
