Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: Szórendszerkesztési tanácsok tollforgatóknak

Egyre több újságíró törekszik arra hogy közlései könnyen érthetőek legyenek: gondolattagolással, közbevetések szövegbe ékelésével is igyekszik plasztikussá tenni stílusát. Aki figyelmesen olvas, megállapíthatja, hogy a mondatokban egyre több a közbevetés, különösen a gondolatjelek közé tett olyan szövegrész (szó, szókapcsolat, tagmondat), amely a szöveg többi részétől mintegy elkülönítve új információval egészíti ki vagy éppen értelmezi a mondat valamelyik szavát, kifejezését. Helyesírási szabályzatunk aránylag részletesen foglalkozik ezzel a jelenséggel és írásjeles megoldásaival, formáival is. Ezért a példák közül itt most csak e- gyet idézünk szemléltetésképpen: „Műszaki egyetemen szerzett diplomát - vegyészmérnökit -, de író lett.” Általában nemigen okoz gondot a fogalmazónak e módszer alkalmazása, esetleg csak akkor, ha a közbevetés határán is kötőszó van. A fejtörést az okozza, hová kerüljön az is: a közbevetés elé vagy után. Az utóbbi időben a szerzők egyre többen a közbevetés után teszik, s bizony nem a legjobban hangzik a mondat, sőt zavaró is lehet az is a (legalábbis számomra) szokatlan helyen. íme, egy példa egy rendőrségi hírből: „A tolvaj az udvarban levő disznóólát- amelyben három sertés volt - is felgyújtotta.” A legtöbb szerzőt nyilván az a tény vezeti az is kötőszó szórendi helyének ilyen megválasztásában, hogy a közbevetett tagmondat („amelyben három sertés volt”) a disznóólát tárgyra vonatkozik, annak a minőségjelzői mellékmondata; igyekszik tehát közvetlen kapcsolatot teremteni köztük. Csakhogy ezzel a megoldással megakasztja az olvasót a folyamatos olvasásban: amikor már úgy gondoljuk, a mondat állítmánya következik, „belebotlunk” az is-be. Bármennyire „logikusnak” látszik is, hogy közvetlenül a jelzett szó után következzék a jelzői mellékmondat, ez esetben eltekinthetünk ettől a szemponttól. Az is ugyanis ún. simuló hozzátoldó kötőszó: hangsúlytalanul követi az előtte álló hangsúlyos szót, amelyhez értelmileg szorosan tartozik, s értelmezés szempontjából sem zavarja a jelzett szó és a jelzői mellékmondat összefüggését, hiszen mint viszonyszó nem fejez ki mondatrész értékű fogalmat. Bizonyítékul így is átfogalmazhatjuk ezt a mondatot: A tolvaj felgyújtotta az udvarban levő disznóólát is, amelyben három sertés volt. Lám, a disznóólát tárgy után ott áll a simuló is, s ez

Szórendszerkesztési tanácsok toliforgatóknak

1. Az is, sem (se) kötőszók szórendi helye a közbevetést tartalmazó mondatokban

NYELV ÉS ÉLET