Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - NEMZET ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: Egy szemtanú vallomása az „árvizi csolnakos” graefenbergi kezeléséről

NEMZET ÉS EMLÉKEZET között Pest leghíresebb német nyelvű hitszónokaként vívta ki nemcsak a katolikus Széchenyi István, hanem a „nem pápista” Kossuth elismerését is. 1828-as pesti út­ja alkalmával az ugyancsak nem katolikus Kazinczy Ferenc is többször meghall­gatta német nyelvű prédikációját. „Nagy stiliszta... poétái képekkel s poétái nyelv­ben... testét s kivált karját, szépen mozgatja, s tud játszani a hang habzásaival” - ír­ja Páter Stanislaus-ról egyik levelében Kazinczy (5). Nem meglepő tehát, hogy a protestáns Wesselényi is partnerre talál a liberalizmus eszméivel is kacérkodó, kegyvesztett katolikus hitszónokban). A „társalkodáson” kívül a másik „örömvirága” Wesselényinek a levelezés - erről így ír szemtanúnk: „Szíve leghűbb barátját, Deák Ferenczet nem ritkán keresi meg levelével - s még ezen csatavezérhöz is igen ritkán emeli föl szavát a közdolgok iránt. Külö­nösen akkor írtunk igen gyakran Zala követének, midőn octóberben a báró szabad­ság-ideje kitelvén, annak meghosszabítását ismét Deák által kíváná eszközöltetni. Az e felőli válasz késése nem kevéssé nyugtalanná hazánk betegét, míg elvégre az engedelem további ittmulathatására - ismét hat hónapra kiszabva - megérkezett. S ezért a mostani országgyűlésen igen hibásan említé gróf Erdödy Sándor a feje­delem ama különös kegyét, miszerint ez határtalan időt engedett volna Wesselényi­nek Grafenbergen mulathatni” (25b). EMLÉKMŰ PRIESSNITZNEK: A VASOROSZLÁN (A következő oldalakon arról kapunk autentikus beszámolót, hogyan született meg a mindmáig fennmaradt, magyarok által állíttatott Priessnitz-emlékmü terve): „Nem sok időre megérkezése után b. Wesselényi ama szerencsés s már is Európa-szerte nyilvántartott eszmét létesíté, miszerint a nagy Priessnitznek, mint nemcsak egyesek, hanem a költő kifejezése szerint az egész emberiség jótevőjé­nek, az 1839-ben Grafenbergen lévő magyarság, egy a jelenre nézve érdem- s a jö­vőre emlékszobrot emeljen, - legforróbb hálája örök bizonyítványáúl. E fenséges indítvány azonnal viszhangra talált kebleinkben... egy pár hét alatt mintegy (az ere­deti kéziratban e helyütt hiányzik a szám - KL (pengő forintnyi ajánlatot gyűjtött öszve a közös részvét” (26a). „A báró az egész emlékállító egyesület által, szava­zat útján harmad magával választmányi tagnak neveztetvén-ki, csakhamar meg­kezdettek az előkészületek... A szobor tervezésének kidolgozását, Thorwaldsen ve- télytársa, a világhírű Schwanthaler müncheni szobrász és kir. academiai professor vala szíves magára vállolni, ki a vízcúrát itt hosszasabb ideig szerencsésen hasz- nálá. Wesselényi ezen rá nézve csekély, de nekünk igen fontos kedveskedést sem a- kará jutalmazatlanul hagyni, s midőn Schwanthaler már útnak indulandó vala, szá­mára egy estveli lakomát eszközlött ki, a mintegy 24 magyar aláíró hozzájárulásával. Lehet mondani, hogy Grafenbergen és régi puszta hazánkban is, soha nem üllték meg illy díszesen a plasticai művészet diadalünnepét, melly fölött a múzák életadó szelle­me, nemzeti haladásunk nemtöjével rokonulva, látszék lebegni” (26b).

Next

/
Thumbnails
Contents