Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Sájter Laura: Az Örkény-dráma Európában
KÖNYVRŐL KÖNYVRE dalmi vonatkozások (Weöres, Kornis) részletezése is. A Madách Tragédiájával való összehasonlítás során rámutat a rokon jellegzetességekre (eszmei kisugárzás, egyfelől a történelem évszázadainak eszmevonulatai, másrészt egy fél évszázadnyi történelem stációi jelen időbe ágyazva, a főalakok jövőhitének analógiája, a tömeg patológiai jegyei mindkét drámában), de a másságok kihüvelyezésével sem marad adós. A dráma tulajdonképpeni tartalmi és formai megközelítése a mozaiképítkezés indoklásával kezdődik. A lírai átéltség Örkénynek ebben a drámájában is fellelhető az inetellektuális megértettség szomszédságában, mely utat nyit „sajátos groteszk realizmusának a posztmodem törekvések abszorbeálásához” (88.). A kétszintesnek vallott drámában, hol „a mindennapok eseményei s a történelem összefonódik” (89.), L. Erdélyi Margit soron követi a főszereplő szokatlan megsokszorozódását, a gondolatváltás technikáját, mely a groteszk szemlélet rendezőelve szerint élteti a szöveget. Végül a sajátosan összetett tragikus komikum megjelenésformáira mutat rá. Örkény utolsó drámája, a Forgatókönyv A jelenlét többértelműsége a drámában című fejezetben kerül bemutatásra. A dráma címe és műfajisága L. Erdélyi Margit szerint szorosan összefügg, azaz egy tragédia forgatókönyve cirkuszi helyszínen. Az alakrendszer a drámában betöltött jelentős szerepe miatt az elemzésben is e- lőnyt élvez. A Mester mint manipulátor, majd Barabás Ádám mint a koncepciós per vádlottja az Örkényi drámavilág hasonló funkciójú szereplőivel párhuzamosan kerülnek bemutatásra. Az az Örkényi technika, amely a szereplők ,jelenlét-váltásai- ra”(103.) épít, mely egymásra csúsztatja a lexikális mezőket, múlt és jelen idősíkjait, megnehezíti a befogadást, ezért vállalkozik a szerző a történelem és magánszféra ösz- szefonódásában megjelenített élettények rendezésére, epizálására. Örkény logikai rendezése eszmetengellyé áll össze, „amely a múlt és a jelen, a történelem és az adott kor valóságának tanulságait összegezi” (107.). Bizonyítást nyer, hogy az adott életanyag és az interperszonális viszonyváltozások Örkény sajátos világlátásának, a groteszk és abszurd értékrendbe ágyazott tartalmi és formai elemeknek köszönhetően a tragikusság és az örök emberi kifejezését szolgálják. Befejezésként hangsúlyozni szeretnénk, hogy L. Erdélyi Margit könyve a vállalt irodalompedagógiai céloknak messzemenően megfelel, de haszonnal forgathatja az irodalom-, illetve drámaelméleti szakember is, hiszen az a széleslátókörűség, mely a szerző sajátja, az Örkény-drámák elemzése során olyan összefüggésekre nyit rálátást, melyek nemcsak az Örkényi, illetve a magyar groteszk megértetését segítik elő, hanem a tágabb összefüggésrendszerben elhelyezkedő nyugati, illetve kelet-kö- zép-európai abszurd és groteszk párhuzamait és másságait is érzékeltetni tudja. L. Erdélyi Margitnak köszönhetően megtudhatjuk, hol van Örkény Istvánnak és vele e- gyíitt nekünk a helyünk Európában. A történelemben. Az irodalomban. Sájter Laura
