Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Sájter Laura: Az Örkény-dráma Európában
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 113 az Örkényi nyelvhasználat a komikus hatáskeltés eszköze, ez pedig olyannyira elmélyíti a morbid és abszurd minőséget, hogy ez már tragikust konnotál, tehát a groteszk nézőpontot erősíti. A groteszk esztétikai kategória, a groteszk látásmód és struktúra a dráma műfaji besorolását is megnehezíti. A szerző szerint „tiszta modellről (műfajról) drámaelméleti szempontból sem beszélhetünk a Tóték esetében” (17.), mert „a groteszk művön belüli konstituálódása által az író »kikezdi« a műfajt, a sajátságos rálátása »lefokozza« annak eredendően (drámaelméletileg) egyértelműen kezelhető értékeit”(17.). A groteszkre való rámutatás folyamata nem várt interpretációs gazdagságot eredményezett, a dráma konnotációs szféráját az írói igazság kiaknázása irányába tágította, s így nyilvánvalóvá vált a realisztikus felfogás beszűkült, mondanivaló-megrövidítő jellege. Ezen a ponton jelentkezik az általánosítás és összehasonlítás lehetősége: a sajátosan közép-ke- let-európai és sajátosan magyar író sajátosan modem is, modem és posztmodem irányzatok alapgondolatának megfogalmazója, de ugyanaz, ami sajátosan közép-kelet-euró- paivá teszi, el is távolítja a nyugati abszurd képviselőitől. A sajátos közép-kelet-euró- paiság bizonyítása a Tóték konnotatív értelmezése. A Karakterjáték groteszkben című második fejezet a Macskajáték című drámai mű elemzését tartalmazza. Az Örkényi témaválasztás (idős emberek szerelme) indoklása során a szerző hangsúlyozza a kettős esztétikai értékrend érvényesülését, melyet Örkény ezúttal is a groteszk struktúrájával oldott meg. A dráma színhelyének megválasztása sem önkényes: az Örkényi életrajz bizonyos elemeinek a részletezése során a szerző arra a következtetésre jut, hogy a dráma „világosan konnotálja a haza- szeretet érzését, az otthon lenni biztonságérzet fontosságát”(26-27), valamint a tipikusan magyar, illetve általános emberi kettősségét is. A továbbiakban L. Erdélyi Margit elutasítja a „drámaváltozat” abszurd, illetve tragikomédia besorolását, és gazdagon érvel azon gondolat mellett, hogy Örkény ezúttal is a groteszk látásmódot, esztétikai minőséget és műstruktúrát érvényesítette. Örkény most is „tudatosan alkalmazza a groteszk építkezés tartalmi és szerkezeti elemeit, s szerkesztési eljárása már a posztmodem csíráját hordja magában” (28.). Érdekes és tudományos szempontból gyümölcsöző annak felismerése, hogy a szatíra rovására felerősödik a lírai tényező: a főhős szabadságjogának érvényesítése a lírai átéltségből származik. Ez Örkénynél formailag nagyon visszafogottan jelentkezik, feszültségnövelő erőre tesz szert. A Macskajáték a jelen elemzés szerint középpontos dráma, mely Orbánné passzívnak minősülő személyiségéhez való viszonyulásokból áll össze drámai egész- szé. Ezeket a viszonyulásokat, illetve viszonyváltozásokat frappánsan érzékelteti a szerző által készített ábra, mely a mű összes szereplőjét három koncentrikus körbe rajzolja, melynek középpontja Orbánné. A rajzos ábra többszörös célt valósít meg: a főhőshöz való viszonyulások sokrétűségének, a szereplők drámai funkciójának érzékeltetése, a főhős központi kisugárzásán túlmenően a groteszk minőség negatív ösz- szetevőinek hangsúlyozása. A fatális, az infantilis és a triviális élethelyzetek, megnyilvánulások, valamint a groteszk ceremóniák, rítusok a realisztikus felfogás szerint semmitmondóak,
