Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Mács József: Meddig ér a gyökérzetünk?
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Meddig ér a gyökérzetünk? Duba Gyula: Szerelmes földrajzom Szabó Zoltán műfajt teremtett Szerelmes földrajz című könyvével, bár Duba bevallása szerint ő is Cs. Szabó Lászlótól vette a szép és rögtön figyelmet keltő szótársítást. Ennél azonban érdekesebb, amit Duba zárójelbe tesz a cím alá: Felvidéki őrjárat. Mind a fő-, mind az alcímhez a könyv hátsó oldalán találjuk a magyarázatot, az pedig Duba gondolatait idézve úgy szól, hogy az ő Szerelmes földrajza nem más, mint szellemtörténeti utazás: irodalom, történelem, barangolás és magyarságtudat egyesül benne. Az alcímben pedig utalás történik arra, hogy a kassai kötődésű Márai Sándornak két „őrjárata” is volt, amelyekben az európai szellemi múltat, majd a saját múltját kutatta. Akadnak tehát bőven követhető példák Duba számára, aki az egykori Felső-Magyarországnak azokon a tájain cirkál, amelyeket valamikor Felföldnek vagy Felvidéknek hívtunk, s nekünk, felföldieknek szűkebb pátriánk! Duba nem kevesebbet vállal magára, mint azt, hogy a vadregényes táj történelmi és kulturális örökségét a maga írói munkásságának előzményeként fogadja el, annak ellenére is vagy ennek következményeként, hogy könyveinek szinte minden sora közvetlenül vagy áttételesen szülőföldjéhez, Hontfüzesgyarmathoz és az ennél jóval tágasabb Garam menti tájhoz kapcsolja őt. Számomra persze az a legérdekesebb, ahogyan ezt könyvében teszi. Okos megfigyeléseit, őrjáratos körültekintéseit követve az ő felföldi hegyeinek tömege s méretei vannak, amelyek lenyűgözik őt, s eszébe juttatják a végtelennek tetsző tenger látását Szocsinál, majd a Balaton látványát emlékezetes olvasmányélményekkel, Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című, mindmáig nagy sikerű könyvével és elbeszéléseivel. Ezekre gondolva, s a magyar tengerre rácsodálkozva látja zimankós télben az úszó jégtáblán ragadt tucatnyi halászt, akikkel borzalmas dolog történik majd... A tenger és a Balaton hatalmas méreteihez köti a kanadai Nagy-tavak vidékének az élménye is, ahol a lányáék háza mögött látható Grand River folyó az ő szülőföldi Garamjához hasonlít. A látóközeiben levő torontói repülőtér pedig egyenesen az ősvadon és a magas fokú civilizáció együttélésére figyelmezteti. A könyvben úgy hömpölyögnek az író gondolatai, mint áradáskor a Grand River vagy a Garam vize. A Felföld című fejezetben például merészen és elgondolkoztatóan vall a felső-magyarországi írásbeliségről és alkotóiról, mint szlovákiai magyar irodalmunk távoli, a régebbi időkbe visszanyúló előzményeiről,
