Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - KAROL TOMIŠ 75 ÉVES - Csáky Károly: A karácsonyi ünnepkör köszöntői, jókívánságai

Csáky Károly

Szállást nem adhatok,

E’ csepp kezem nincsen,

Mer’ sok vendégem van,

E’ csepp szemem nincsen.

A sok szép szobáim

Mind el van foglalva.

Lehajolt a lejány,

Két karja kinyúlott,

Vót ott a kovácsnak

Két karja kinyúlott,

Vak, kezetlen lyánya,

Két szeme kinyílott.

Szólítja Máriát,

Istállóba híjjá.

Megy haza a lejány

Vígan és örömmel:

Átlépte küszöböt,

Adott Isten kezet,

Megszülte szent fiát.

Szűz Mária szemet.

Arra megy, arra megy

E’ nagy gazdag lejány.

Ó, ha tudtam volna,

Hogy Isten anyja vót,

Hallod-e, te lejjány,

Adtam vóna szállást

De nagy gazdag lejány,

Ezüstből, aranybúi.

Vedd fel szent fijamat,

A jó Isten megáld.

Fejem tettem volna,

Fejemet a kőre,

Ó, fájdalom anyja,

Úgy tiszteltem vóna

Felvenném szent fiad,

A szép Szűz Máriát.”9

A második világháború végéig élő népszokás volt az ostyahordás, melyre közvetlen karácsony böjtje előtt került sor. Az ostyahordó iskolás gyerekek szebbnél szebb versekkel köszöntötték a házak lakóit. Ezek egyrészt a születést hirdették, másrészt jókívánságokat tartalmaztak. A Teremtő fiának születése és halála ezekben gyakran összemosódik az ostya színében; az idő síkjai pedig kiegyenlítődnek, s ismét a születés örömét, az újjáéledést élhetjük meg. Ezt a boldogságot az angyalok hirdetik:

„Mingyárt is fölkeltek az angyalok szavára,

Ugyanazon angyal szájjon le ide is.” (Palást)

Az örömet, a csillogást szimbolizálja az égitestek mindent elárasztó fénye is: „A ragyogó napnak csillagos sugára,

Víg örömmel jött fel e széles világra.

(...)

Nap, hold és a csillagok örömest jelentnek.” (Palást)

A kistúriak köszöntőjének szép motívuma a paradicsomi jelenetet, a jó gonosz feletti győzedelmeskedését idézi: