Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - Motorcza Gyula: Távoli szerelem
Távoli szerelem így is történt, az események a Vörös Hadsereg irányítása alá kerültek és néhány hét alatt áttörték a frontot, visszavetették a német, magyar és olasz alakulatokat, leírhatatlan veszteségeket okozva és szenvedve. Landíni áthelyezése is elmaradt, mivel az orosz támadás szétszórta a szövetséges erőket. Tízezerszám lettek a halottak, százezerszám a sebesültek, a hadifoglyok. 1943 márciusára megtelt a Moszkva melletti 27. számú láger a lefegyverzett német, magyar és olasz katonákkal. Legénységi, tiszti, tábornoki barakkokat alakítottak, szigorú NKVD-őrséggel. Landíni alezredest is ide zsuppolták. A bánásmód a tisztekkel elfogadható volt, a legénységgel kevésbé. A kihallgatások egymást érték. Az NKVD mindenre kiterjedő, alapos munkát végzett. A sebesült, beteg tiszteket orvosi ellátásban részesítették. Elsősorban a további kihallgathatóság és kevésbé a humánum végett. Landínit különös áhítattal faggatták, mivel tudtak korábbi moszkvai küldetéséről. Pláne, hogy tolmács nélkül érintkezhettek vele. Egy Szeröv nevű százados faggatta, alaposan, módszeresen, heteken át. Landíni tudta, hogy az élete a százados kezében van, nem volt kétsége afelől, hogy bármikor végezhetnek vele. Közlékeny volt, illetve azzá vált. Sem Szeröv, sem más egyszer sem ütötte meg Landínit. Bőven elég volt az a két injekciós fecskendő, amit a százados bevitt magával a beszélgetésükhöz és közölte, miszerint az egyikben benzin, a kisebben tífuszbaktérium van arra a nem várt esetre, ha az eszmecseréjük akadozóvá válna. Nem vált azzá. Sok-sok hét alatt sem. Landíni mindent elmondott, ami csak eszébe jutott. Amikor Szeröv úgy gondolta, hogy eleget tud az alezredestől, egy sokoldalas iratot hozott magával és egy aláírást kért udvarias, csendes hangon. Landíni elolvasta és azonnal aláírta. Amikor a százados elment, Landíni azt hitte, hogy végre kipihenheti magát. Tévedett. Ismét Szeröv jelentkezett és közölte, miszerint Landíni vagy aláír még egy nyilatkozatot, hogy az olaszországi hazatérte után is a szovjet hírszerzés informátora lesz, vagy a korábbi vallomását eljuttatják az olasz hadügyminisztériumhoz. Landíni jól tudta, hogy mi vár rá, vagy itt marad élete fogytáig, vagy hazamegy és az olaszok kötik fel, mint hazaárulót. Ha aláírja a vállalási nyilatkozatot, esetleg innen tényleg hazaengedik. Ki tudja, mi történhet otthon, lehet, hogy elmegy Argentínába, esetleg Amerikába és az oroszok nem jelentkeznek többé. Úgy érezte, hogy nincs más lehetősége. 1943 nyarát élték, midőn aláírta az informátori nyilatkozatot. Találóan Rómeó lett a fedőneve. Néhány hét elteltével Landíni megbetegedett.- Kolera! - szólt a diagnózis. Ezt Léna Lebova orvos hadnagynő állapította meg, akinek az NKVD számára fontos tisztek és tábornokok életben tartása volt a kiemelt feladata, csekély felszereléssel és gyógyszerekkel.
