Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - Motorcza Gyula: Távoli szerelem

Motorcza Gyula

Távoli szerelem

1942 karácsonyán a keleti hadszíntéren a második magyar hadsereg hetedik hadtest parancsnokságának harcálláspontján a tiszturak békében ünnepeltek. A szomszédos olasz nyolcadik hadsereg Tridentina hadosztálya parancsnokai a vendégek. A hangulat békebeli, a karpenkovói iskolában zene, étel, ital, ahogy egy kellemes esti összejövetelen illik. Az arcvonal, a Don folyó, talán órányi járásra húzódott.

Az urak elegánsak, az olaszok kiváltképp. Néhány német uniformis is látható. Magyar, itáliai és egy-egy német dal is elhangzott. Pálinka, pezsgő, tüzes toscanai vörösbor, kaviár, lazac, gyümölcsök, ami csak képzelhető, mind az asztalon.

Még jó, hogy a csikorgó hidegben a lövészárokban gubbasztó bakáknak sejtelmük sem volt minderről.

Bizonyára a jelenlévők nem is sejtették, hogy életük utolsó karácsonyát ünnepelték. Talán jobb is volt. Miért is gondolták volna, hiszen a németek és szövetségeseik már kétezer kilométer mélyen az orosz földön álltak és csak hátrálni látták a szovjet Vörös Hadsereget.

Lengyelország húsz nap alatt, Franciaország hat hét alatt kapitulált a németek előtt.- Még néhány hét és Moszkvában pezsgőzünk - mondták a tisztek egymásnak.

Ketten azonban kételkedtek, de csak egymás között, a várható sikerben.

Az egyik tenente colonello Lorenzo Landíni, a szobor szépségű világfi a hadtestparancsnok adjutánsa, aki korábban a moszkvai olasz követségen volt kulturális tanácsos, valójában hírszerző. Előnyös külseje, lengyel, orosz, angol nyelv- ismerete tette alkalmassá e sajátos hivatásra. Három évet szolgált a követségen, mély benyomást szerezve a Szovjetunió, a Vörös Hadsereg méreteiről, erejéről.

A másik óvatos, kételkedő katona, tábornok volt, magyar, aki még Rómából ismerte Landínit, ahol is vitéz Szabó kiváló kapcsolatokkal bírt. Még Mussolininél is gyakori vendég volt.

Ok ketten különvonulva társalogtak, a közeli orosz támadás várható időpontját találgatták. Nem sokat tévedtek, 1943. január 15-ét jelölték meg. Amikor valaki közeledett hozzájuk, rögvest a zenekarról beszéltek, hogy milyen kitűnően muzsikálnak ezek a magyarok. Nem is sejtették, hogy a magyar munkaszolgálatos izraelitákból állították össze a zenekart és csak erre az alkalomra kaptak kölcsön rendes uniformist. Máskor rongyokban ténferegtek.