Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - Hajtman Béla: Naplójegyzetek
Naplójegyzetek Mikor Prágában jártunk, a szállodai pincértől apám a reggelihez kakaót rendelt: Ctyzsi kaká. Sokat emlegettük még a spicsákos rikító, szúrós egyenruhánkat és a prágai kakás reggelinket. Egy anyuka vár a tanári előtt. Négyszemközt akarok magával beszélni, tanár úr. Levezetem őt a társalgóba. Csináljon már valamit a fiammal, nem hallgat rám, mostanában semmi sem érdekli, a nagyfiam azt mondta, hogy gyenge vagyok rá. Nem bírok vele, én rontottam el. Segítsen, tanár úr, az Isten szerelmére, bőgi el magát kétségbeesve, egyedül nevelem, szűkösen jövünk ki a pénzből is, amit be kellett hoznia az osztálykasszába, azt elköltötte. Mi lesz az én fiammal, rimánkodik. Nyugtatgatni próbálom a könnyeit törlő asszonyt. Mindent megteszek a fiáért, hogy ne kallódjon el, mondom bátorítólag. Ne vegye le fiamról a kezét, tanár úr, szépen kérem, mondja a kijárati ajtóban. Anyasors. O még azok közé tartozik, aki törődni szeretne gyerekével. Legutóbb egy válóperes anyuka keresett fel. Elolvastatta velem a bírósági döntést. Arra kért, hogy értsem meg őket. Más lakásba költözik a fiával. Örülnék, ha továbbtanulna, kaphatnék rá családi pótlékot. Köszönöm, hogy meghallgatott, tanár úr. A legtöbb gondom a csonka családok fiaival van. Az elapátlanodottakkal. A szalagavatón a férjét elveszítő anyukával beszélgetek. Még mind a mai napig nem tudunk beletörődni, ne kérdezze, mit éltünk át akkor! Egyszeriben nem tudjuk felfogni, hogy nincs köztünk. Még én sem, mi sem, kedves anyuka, mondanám neki most már. Meghalt Gyurka bácsi. Mikor görcsbe rándultak ujjai, én váltottam fel őt az orgonánál. A könyvtárvezetést is tőle vettem át. Nyugodt, megfontolt embernek ismertem. A falu krónikáját is ő jegyezte egy időben. Már a templomba se járt. Kottákat is küldött. Jobban játszott, mint én. Teljesebb, hangzatosabb volt az ő játéka. A faluba sem járt ki. Elaludt a karosszékben Gyurka bácsi. Holnapután búcsúztatjuk. Ma csodálatos volt az ég. Narancssárgába hajló, vöröses színsávok jelentek meg a boltozaton. Különös színbe öltözött a falu. Egész jó fogalmazást írt fiam a varázslóiskoláról. Jó a fantáziája, jók benne a fordulatok. Ma jelent meg az újságban a köszönetnyilvánítás a gyászoló család nevében. Anyuka is megnyugodhat némileg. Teljesen úgy sem lehet belenyugodni. Csak belehalni ebbe a kurva életbe! Mert élni, megélni sem könnyű a pedagógusbérből. De azért az élet több. A tiszteletes úr is ezt emelte ki két hete igehirdetésében. Napok óta ez a szókapcsolat jár a fejemben. Arra gondoltam, ezt a címet adhatnám jegyzeteimnek. Profán? Semmitmondó? Túlontúl prózai? Az élet... Több.
