Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - Deák Katalin: Prága és a (cseh)szlovákiai magyar irodalom

Deák Katalin

Mindezek ellenére sajátos módon a (cseh)szlovákiai magyar próza a hetvenes években döntő - pozitív - változáson esett át. Még 1966-ban az Irodalmi Szemle Vetés címmel (később stílszerűen a Fiatalok irodalmi rovata alcímmel kibővítve) egy új rovatot indított, amelyben pályakezdő alkotók mutatkoztak be sorra. A rendkívül heterogén csoport tagjai a legfontosabb kérdésekben egyetértettek, ezek pedig: a felvidéki magyar irodalom addigi hagyományainak részbeni elvetése, az irodalom társadalmi kötődésének mellőzése, illetőleg a költői-írói formanyelv, eszköztár megújításának szükségessége.95 Tulajdonképpen - ahogy Dobos László írta- az „irodalom irodalmiasítására”96 tettek kísérletet.

A Vetés-nemzedék prózaíróinak Fekete szél című antológiája csupán 1972- ben látott napvilágot, Duba Gyula válogatásában. A novellák fogadtatása kedvező volt, mivel ekkorra már jobbára elült az a parázs vita, amelyet korábban a „vetése- sek” váltottak ki az irodalom modernizálása által. Az antológiában tíz szerző írásai szerepeltek: Bereck Józsefé, Fülöp Antalé, Reszeli Ferencé, Kovács Magdáé, Kövesdi Jánosé, Mészáros Károlyé, Mészáros Lászlóé, Mikola Anikóé, Varga Imréé és Wurczel Gáboré.97

A felsoroltak közül a kafkai hatás szempontjából elsősorban Wurczel Gábor nevét szükséges kiemelni, aki az antológiával kezdődő ígéretes indulása után nem sokkal sajnálatos módon teljesen elhallgatott. „A novellafonna új lehetőségeit próbálgatta nehezen felfejthető szimbólumokkal telítve. (...) írásait a lebegés, álom- szerűség, kísérteties homály és valami átható líraiság jellemzi. (...) Kozmikus egységben látja és érzékeli, láttatja és érzékelteti a valóságot, benne önmagát és az önmagán túli világot egyszerre. Fia őseit keressük, óhatatlanul Franz Kafkára, Krúdy- ra, Gelléri Andor Endrére, Sánta Ferencre kell gondolnunk.”98 Wurczel prózája tehát részben ugyancsak a prágai német irodalom, főként Kafka hatása alatt formálódott. Ez az állítás fokozottan igaz a Fekete szélben szereplő Nagy Fehér Ház városa című írására, amelyet Görömbei a következőképpen jellemzett: Wurczel Gábor „eme novellájának szembeötlő elődje Kafka, a kafkai látomásoknak van belső irányuk, s ezáltal a katarzisnak irányt adnak, mert egyértelműbben, mégis sejtető- en fejezik ki az író belső világát”99.

Míg a korábbi évtizedeket tekintve bizton állítható, hogy egyrészt a cseh irodalom, másrészt elsősorban a Franz Kafka által „elindított” irodalmi tradíció jelentős hatással volt a (cseh)szlovákiai magyar (próza)irodalomra, a hetvenes évekre ez a tendencia visszaszorulni látszik. Amint láthattuk, a korszak egyik meghatározó antológiájában is csupán egyetlen szerző, Wurczel Gábor akadt, akinek a szövegeit vizsgálva felfedezhetők bizonyos Kafka-párhuzamok. Ha az antológiától függetlenül jelentkező szerzőket - például Cúth Jánost, Poór Józsefet - nézzük, ugyanezt a következtetést vonhatjuk le. Grendel Lajos, a felvidéki magyar próza „nagy megújítója” esetében is megállapíthatjuk, hogy prózája mentes bármiféle kafkai hatástól. Egyedül talán Vajkai Miklós szövegeiben lelhetők fel a Kafka-életmü „nyomai”.

Vajkai mindhárom elbeszéléskötetében (Másnapos város, Veszteglők, Lusta