Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - Francesco Petrarca versei (A firenzei Nicola-ushoz, Africa, Scipio álma, A hajóút, Mago halála, Ennius Scipio előtt)

Francesco Petrarca versei

JEGYZETEK

1 Az eposz második énekében járunk: Scipio Hispániában van, álmában megjelenik előtte édesapja, Publius. Publius Scipio (apja és fia neve egyezik) 218-ban vereséget szenvedett Hannibáltól a Ticinus folyó mellett, 212-ben esett el a karthágóiakkal folytatott hispániai harcokban. Fia előtt feltárja Róma jövőjét.

2 Azaz: megbomlik a világrend. Styx az alvilág folyója, Orcus fejedelme Pluto, az alvilág ura.

3 Petrarca a Rómát ideig-óráig uraló nem római származású császárokra, uralkodókra utal. Pl. Szíria, mely Kr. e. 64—63-ban vált római provinciává, adta Rómának a szerencsétlen Heliogabalus császárt. Boreas a heves északi szél istene.

4 Cola di Rienzo, római néptribunusra tett utalás, aki megfékezte a római zavargásokat.

A hajóút. Mago halála (VI, 839-918)

Erre Mago1 Ianuának2 a partjairól kihajózott: bár csupa vészjós jel kísérte, a tengeri árra bízta magát sebesülten: a legrövidebb hazaútra készen, hogyha a sors is akarja. A cédrusok egyre föltünedeztek a dombokon is - nincsen magasabb part, nincs dúsabb! - s itt-ott zöldellnek a parton a pálmák.

Itt van Delphinus3, csupa fénylő kis ligetecske, déli szelek rohamát hegylánccal védi ki rendre, és némán pihen oly kis forgalmú kikötője.

Másutt szélesedik görbült öblébe Siestri.4 Innen Bacchusnak5 kedvencei néznek, a napfény árjában fürdő szőlősök a hegy vörösébe6 és Comelia dombjaiig7. Szőlője oly édes, hogy szégyen nélkül meghátrálnának előtte még a falernumi8 dombok is és Meroe9, az a híres.

Ám ez a fold, mert lomha vagy egy költő se figyelt rá, szent ének híján terül itt szét, ámde ma versben zengem meg. Míg szántották a hajóval a tengert, egy szigetet láttak: Vénusz kedves kikötőjét,10 szemben Itália földje s a bátor Erix terül ott el", mely siculus partoknak az elnevezéseit őrzi.

Itt lakik, azt tartják, elhagyta Athént, a hazáját megkóstolva Minerva e táj olaját, mely oly édes.12 Corvus13 hegyfoka jő, s az öböl dús habja kinyílik: és gázlós sziklák közt bömböl a tengeri hullám,

Tudja a matróznép, közepén feketéllik az éles sziklás zátony háta, s e szirt közelében egy élénk szikla ragyog Phoebus14 sugarától ostorozottam