Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Varga Imre versei (Valóság, Mondható viszonylatok)
Varga Imre versei A fémcsap hidege. Begombolom az ingem. * Borotvahad. A pengén szőr és szappan. Nincs cselekvő. Az önborotva visszapattan. Történik általad: a mozdulat. A hab: van. A legfontosabb: nem keletkezik. S nem is lehet vége itt. Hanem akkor hát honnan? * Minősítve a világot, jelzőid belényesnek. Éld meg, hogy behegedhess! * Nincs kimondható. De ne maradjon az érzés megfigyeletlen, sötétjéből kiválnom. Ha lehetne némán itt ez a fenyő a szélben. Ezt választom majd írás helyett. * Mi a dombok mértéke és folyóé az erdőké fáké? Mi a hold mértéke és mi a napé? Mi a verssoroké? Mi a mértéke a pontnak? Mi a mértéke az elhallgatottnak? * Sem léte, sem nem-létezése. Minden rendszer ennyit ér. Érzed arcodon a borotvaszesz erejét. Amit így megélsz, bizonyosabb mint gondolataid. * Ami teljes az olyan. Nincsen körötte
