Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - MARGÓ - Vörös Ilona: Fürge, Rigó (életképek)
MARGÓ Rigó Félreértés ne essék, nem madárról van szó. A lovunk neve volt Rigó, amely a Laci nevű lóval igásfogatot képezett a gazdaságban. Nem véletlen, hogy sok év után is fel-feltűnik Rigó az emlékezetemben. Különös példánya volt a fajtájának. Külleme alapján kapta a Rigó nevet, ami alatt szőre fekete színe értendő. Ám viselkedése nevezetessé tette. Szép tartású, jó járású, arányos termetű, eszes heréit ló volt. Szinte véteknek számított igába fogása, előkelőbb feladat is lehetett volna a jussa. Ám, ő erről mit sem tudva, igáslói feladatát a legteljesebb mértékig hűen teljesítette. Szerettem őt nézni az istálóban, de csak tisztes távolságból. Ám sokszor megfigyeltem munkaközben is, terhet húzva. Pl. a megrakott kocsin ülve, ahonnét biztonságos és jó rálátásom volt. Nos, már ott, a megrakott kocsi tetejéről szinte bámultba ejtett igyekezete, viselkedése. Ha pedig különösen nehéz munkát végzett, az ilyen munkánál apám is mellé állott, biztatásul zabláját fogva, akkor szinte a megfeszülé- sig volt képes erőlködni, így késztetve a másik lovat is a szorgalmas munkára. Nos, éppen ezért, a szorgalma miatt került hozzánk. Elődje, Ilka, egy ledér, kimondottan lusta kanca volt. A nehéz munkát meg sem várta. Már az út irányából tudta tapasztalatból, hogy milyen munka következik. Jó előre megkötötte magát, és se előre, se hátra, egy tapodtat sem mozdult. Csúfot csinált belőlünk. Végül apám kifogta a hámból és csak egy lóval haladtunk tovább. Ezért Ilka eladásra került, remélem, virsli lett belőle. A vásárban apám, már ugyancsak gondosan válogatott, így esett a választása Rigóra. Nem is csalódott benne! Amennyivel kevesebb jó emléket hagyott Ilka, annál több örömet szerzett Rigó. Rigóhoz kötődnek gyerekkori kirándulásaink is. Abban az időben, ha apám azt mondta, hogy kocsival megyünk a fürdőbe, akkor nem autóra gondoltunk mint ma, hanem lovas kocsira. Az ilyen kirándulásra már előtte levő nap felkészültünk. Édesanyám sütött-fő- zött, a ruháinkat készítette ki, segédletünkkel. Édesapám a fiúkkal rövid vágású kocsit vett elő és azt kitisztította. Odakészítette a puha fonású széles üléseket is. Utazáskor az első ülésre ült édesapám és két bátyám, a hátsó ülésre édesanyám és én a nővéremmel. Az elemózsiás kosár a kocsi aljára került a puha szénára, együtt az üvegekkel, amelyekbe a fürdőből csevicét szándékoztunk hozni. A kocsi saroglyá- jába pedig a lovak eledelét készítette. Sajnos, az ilyen kirándulások csak egynaposak lehettek, az otthoni állatok miatt. Még így is meg kellett kérni az egyik rokont, hogy reggel engedje ki az állatokat a csordába, kondába és este fogja be azokat. Tudva, hogy csak egynapos a kirándulás, még nagyobb volt az öröm. Igyekeztünk minden pillanatát élvezettel, szeretettel eltölteni. Korán reggel indultunk. Rigó fekete szőre tükörsima volt, a reggeli napfény megcsillant rajta. A járása olyan volt, mint a parádés lóé, amely hintót húz maga után.
