Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - Deák Katalin: Franz Kafka a cseh irodalomban (1) (tanulmány)
Kafka a cseh irodalomban így „bizalmuk a »civilizált« németekben a »primitív« csehekkel szemben erősen megfogyatkozott, és az asszimiláció alapjában kérdésessé vált”2. A prágai zsidó közösség tehát sajátos módon a kisebbség a (német) kisebbségben nehéz helyzetébe került, és sem a német, sem a cseh nemzettel nem juthatott közös nevezőre. Eduard Goldstücker szerint ezen körülmények között háromféle alkalmazkodási alternatíva adódhatott a zsidók számára: asszimilálódni - vagy a németekhez, vagy a csehekhez; semlegesnek maradni a csehek és a németek közti konfliktusban; illetőleg végleg elhagyni Prágát.3 Nézzük meg mármost a fentiek ismeretében Franz Kafka helyzetét! Apja cseh anyanyelvű zsidó kereskedő volt, aki házassága révén próbált meg asszimilálódni: német anyanyelvű lányt vett feleségül. Gyerekeik - köztük természetesen Franz is - német nyelvű iskolában tanultak, s bár a cseh nyelvet kiválóan beszélték, anyjuk hatására otthon (is) a németet használták, sőt: Kafka művei is német nyelven születtek.4 Szerzőnk tehát cseh és német nyelvű szülők gyermeke volt, ráadásul zsidó származású, miáltal létét érthető módon nagyrészt a cseh közösségben élő német, ill. a németben élő zsidó kisebbségbe való „bezártsága” határozta meg5. Nem véletlen tehát, hogy - némileg leegyszerűsítve - műveinek egyik legmarkánsabban kifejeződő, jellegzetes alapmotívuma a „helyüket nem találó hősök” folyamatos identitáskeresése - mindez a szorongás, az elidegenedettség és a kiszolgáltatottság létállapotából. Kafka hatása a cseh irodalomban „A szakirodalom ennek a lénynek (ti. Kafkának) az életét és halálát a »Kaf- ka-paradigmának« kell, hogy nevezze. Egészen tágan a Hitler halálát övező évszázad egész európai (fehér) művészete kafkai. ”6 A fenti állítás kétségkívül igaznak tekinthető a második világháború utáni európai irodalomra. Tekintsük át azonban, hogyan alakult a helyzet a cseh irodalomban, közvetlenül a Kafka 1924-ben bekövetkezett halálát követő évtizedekben! Tudjuk, hogy a szerző életében csupán néhány írását adták ki. Halála után azonban - Max Brod kezdeményezésére - művei sorra megjelentek, bár hosszú ideig nem váltak széles körben ismertté. A huszadik századi cseh (és általában kö- zép-európai) irodalomról folytatott diskurzus során nem vonatkoztathatunk el a korszak társadalmi-politikai kontextusától, hiszen az nagymértékben befolyásolta az irodalmi élet alakulását (tegyük hozzá: általában nem a legpozitívabb módon). A harmincas évek művészetét ilyen szempontból az egyre terjedő fenyegetettséget jelentő fasizmus elleni tiltakozás határozta meg. Történt mindez az avantgárd irányzatok, elsősorban a szürrealizmus, ill. az expresszionizmus segítségével. Ha kafkai hatást keresünk ennek az időszaknak az irodalmában, csupán egykét halovány nyomra bukkanhatunk. Közülük a legszembetűnőbb Egon Hostovsky prózája, amelynek a szereplői Kafkáéihoz hasonlóan „félelemtől, valamiféle meghatározatlan bűntudattól, üldözési mániától és különféle kínos helyzetektől szenvednek.
