Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - Bereck József: A foltozóvarga (Részletek egy készülő meseenciklopédiából)
Bereck József gedűiket, hiszen a kitárt ablakokon beszivárgó nyári tücsökzene nélkül a kisgyerekek nem tudnának elszenderedni a föl forrósodott házakban. Ezen a napon viszont a három tücsökcsemete az izgalomtól nem tud nap közben szundikálni. Tücsökmama ugyanis megígérte nekik, hogy késő este, miután elnéptelenedik a sétálóutca, elviszi őket a szökőkúthoz. Tévedés persze azt hinni, hogy tücsökmama végül nagy szívének köszönhetően engedett csemetéi szűnni nem akaró nyaggatásának. Sokkal gyakorlatiasabb megfontolásból tette ezt az ígéretet, túllátott ő bizony a hegedű húrjain. Egyszerűen csak úszóleckét akart adni csemetéinek a szökőkút vizében. Mert a dolgokban jártas, bölcs tücsökmamaként tudta, hogy a hosszú, tikkasztó szárazság után előbb-utóbb irtózatos zápor fog lezúdulni az égből. A sétálóutca kövezetén - a díszbokrok tövét sem kímélve - patakokban fog ömleni a víz a félelmetes lefolyórácsok irányába. Nem árt tehát, ha csemetéi némi gyakorlatra tesznek szert az úszás és a megkapaszkodás tudományában... Az úszóleckéből aztán mégsem lett semmi. Ugyanis a tücsökcsemeték, de még a szüleik sem tudják, hogy a szökőkút valójában az utolsó vízimanó lánya. Nem akart egyedül élni a halastóban, ezért költözött be ebbe a parányi tavacskába a város közepébe. Azóta itt lövöldözi a magasba a kövér vízcseppeket. Mégpedig olyan bohókásan és szeszélyesen, hogy a szökőkúthoz érve még tücsökmama is megfeledkezik az úszóleckéről.- Találjátok ki, hogy most mit csináltam a vízcseppekből? - kérdezi a szökőkút az elámult tücsökkülönítménytől, mintha régi ismerősök lennének.- Tulipánt.- És most?- Tűzijátékot.- Hát most?- Szőlőfürtöt...- Ezt megeszem - nevet a szökőkút. - Hamm, már be is kaptam! Aztán csokrot formál a vízsugarakból, s a tücsköknek kínálja. De amikor érte nyúlnak, lefröcsköli őket.-Hi-hi-hi! Minthogy már késő este van, piros fény világítja meg a szökőkutat, s a víz- cseppek cseresznyévé változnak.- Tessék, kóstoljátok meg!-Nem kell, már ismerünk — mondják a tücskök, s ekkor a sétálóutca végén egy mérges kóbor kutya tűnik fel. Tücsökmama gyorsan takarodót fúj, de senki ne gondolja komolyan, hogy az úszólecke tervéről végleg lemondott volna! Ü üres lap (Családi album) A családi album nagyszerű találmány, szépen együtt van benne a család, összezárva a fehémeműs szekrényben, senki sem jöhet ki belőle,
