Irodalmi Szemle, 2004

2004/11 - Duba Gyula: Hangulatok (3.) Nyári papagáj, A vén cigány

Hangulatok (3)

komban, szobamadár, kalitkát idéz bennem. Életem során volt már galambom és gerlém, kisbárányom és csikóm, még fogolycsibéim is, de papagájom soha! Nem az én madaram. S hogy tanácstalanságom nagyobb legyen, az andulka meglát, rám nézve ismét kiált. Vár tőlem valamit. Egyszer egy vándorsólyom is az ablakpárkányomra telepedett, de ahogy meglátott, elrepült. A papagáj pedig néz és szólongat. Ha tigriskölyök heverne a pléhen, vagy Baudleure albatrossza tipegne ott, akkor se lennék jobban meglepve s tanácstalanabb. Nem is sejtem, mit akar tőlem. S mintha tudná ezt, mintha szánna, hogy olyan érteden vagyok, bohókás mutatványba kezd. Jobbra lépeget tipegve, majd balra perdül, hajlongva táncot jár s közben engem néz. Mulatságosan bohóckodik. S kiált: hát nem értesz engem...?!

Bennem pedig nem a természeti énem éled meg, hanem a gondterhelt városlakó. Kié vagy, madár, hogy kerülsz ide? Ha kinyitom az ablakot, elrepülsz! Vagy netán bejönnél? De mi lesz akkor? Kalitkám nincs, hová tegyelek? Hogyan gondozlak, mivel etetlek? Jelentenem kell a rendőrségen, hogy magadtól bejöttél hozzám! De hátha a gazdád nem jelentkezik! A nyakamon maradsz tehernek! Csak bajt okozol, kellemetlenséget. Kihallgatnak miattad! Meggyanúsítanak hogy loptalak vagy elcsábítottalak! Szép vagy, kedveske, de hát... mit csináljak veled? S közben csábosán táncol a madárka és állandóan szólongat! Szinte már eseng, mit tegyek? Egyelőre nem tudom. Azt gondolom: ha komolyan be akar jönni, megvár! A fürdőben mosakodom és borotválkozom, határozatlanul húzom az időt. Ha megvárt, be kell engednem! De mire visszamegyek, már nem ül az ablakon. Akár látomásnak hihetném, bár tudom, hogy ott volt. Most hol lehet? Másik ablakon kér bebocsátást? Be akart jönni hozzám vagy játszott velem? A múló nyár rejtélye marad alighanem...