Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - Duba Gyula: Hangulatok (3.) Nyári papagáj, A vén cigány
Duba Gyula Hangulatok (3.) A vén cigány December elején Pozsony kapuján már a tél dörömböl. De az utcai zenészeket a növekvő zimankó sem riasztja el. Kora délutántól, de néha egész nap sötét estig játszanak az óvárosi paloták enyhében vagy a szélárnyékos sarkokon, az árkádos kapuk előtt, s a Mihály-kapu boltíve alatt. A művészet szegénylegényei ők, de nem koldusok. Nem kémek fizetést, de az adományt elfogadják, borravalóért játszanak. Zenetudásukat, önmagukat adják érte. Nem könnyű zenélni szélfúvásban, megdolgoznak a keresetért. A járdára tett, elébük helyezett dobozokban, sapkájukban, he- gedűtokban gyűlik számukra a pénz: nagyrészt inkább csak érmék, módjával kisebb bankjegyek. Ne ítéljük el őket szívósságukért, kitartásukért, a művészetekre nehéz idők következnek. Nemsokára talán az írók is maguk árulják könyveiket! Persze, vannak köztük ágrólszakadtak is, botcsinálta mesterek! Mint Szandokán, én neveztem el így, a félroma gitáros. Elnyűtt és megkopott hangszerén nincsenek húrok, fáját tenyerével csapkodja, és rekedt hangján közismert dallamokra zagyva szövegeket énekel. A se füle, se farka zene mégis olyan parázs hangulatot képes kelteni, hogy az utca mosolygó népe szinte táncra perdül. A titokzatos orosz énekesnő ilyenkor tél jöttével behúzódik a Lőrinc-utcai Istrobank elé, mély átéléssel komoly áriákat, operabetéteket énekel. A dél-amerikai indián zenészek eltűntek, nádsípjaik nem rikoltoznak, szőrös dobjuk már nem buffog a Posta utcában, sem a Fórum Szállónál. A cseh trubadúr azonban még a Mihály-kapunál van, gitárjával és a hatvanas évek slágereivel bűvöli a járókelőket. Az ősz végi esték művészi szenzációja azonban kétségtelenül a zenebohóc az Úri utca elején. Keskeny pódiumán ül zöld-sárga öltözékében, sildes sapkában, egész zenekart működtet egymaga. Három dobot perget és cintányért csattogtat a lábával, közben gitárt penget, s egy maga elé szerelt harmonikán slágerdallamokat fúj, minden tagja részt vesz a zenélésben. Örökzöld számokat játszik és nosztalgiával fűti át a Nyerges utca és Úri utca kereszteződését. Sokan állnak az apró téren, félkaréjban hallgatják a zenebűvészt, és henger alakú pepita dobozaiba totyogó gyerekek dobálják a szüleik pénzét. Sokrétű a pozsonyi utcák zeneművészete! Olyan különféle súlyú művészeknek ad teret, akiknek nem jutott pódium és hangversenyterem, sem bár vagy lokál, ahol tudásukat csillogtathatnák. Gazdag változatosság ez, láttunk tilinkózót is, mély
