Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - Alabán Ferenc: Európaiság és irodalmi integráció (tanulmány)
Alabán Ferenc ség létrejöttét, mivel kisebbségi magyar kultúra és irodalom Magyarországon kívül még Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában, a volt Jugoszláviában, Szlovéniában, Horvátországban és a nyugati diaszpórában létezik és teljesíti küldetését. Ezekben az országokban a magyar kultúra és irodalom intézményesített formái a nyolcvanas évek végi politikai változásokkal relatív módon megerősödtek és az integrációhoz vezető úton megtették az első lépéseket. Arra nézve azonban, hogy a Kárpát-medencén belül élő magyarok hogyan és mikor fognak kapcsolódni az európai integrációhoz, nincs egyértelmű válasz. Pomogáts Béla, aki talán a legkövetkezetesebben foglalkozik a magyar nemzeti irodalom integrációjának kérdésével, egyik tanulmányában a következőket állapította meg: „... a határon túl élő magyarság igen nagy közösségei maradnak távol az integrációtól, minthogy az erdélyi nagyjából egymillió-nyolcszázezres magyarság európai integrációja is bizonytalan, a vajdasági háromszázezres és a kárpátaljai közel kétszázezres magyarság integrációját pedig semmi sem szavatolja. Ezzel közel két és félmillió magyar, a magyar nemzet egy igen nagy része maradna ki az eurointegráció jótékony következményeiből, illetve válhat a »schengeni határok« áldozatává, minthogy igen szigorúan őrzött politikai és gazdasági határok választhatják el az anyaország magyarságától.” A politikai előkészületek is azt bizonyítják, hogy Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia és Szlovákia belátható időn belül az integráció része lesz, Románia, Szerbia, Ukrajna esélyei bizonytalanok, illetve ezeknek az országoknak pillanatnyilag nincsenek eurointegrációs esélyeik. A közép-európai régió országainak politikailag és gazdaságilag differenciált jelenlegi helyzete jelentősen befolyásolja a magyar nemzeti irodalom integrációs folyamatát. Az előző diktatórikus korszak évtizedeiben bizonyos szellemi egység volt felmutatható, bár elsősorban külsőleg létrehozott feltételrendszer működtetésével. A kilencvenes évek dezintegrációs folyamata viszont kultúraellenességével károkat okozott a kisebbségi magyarság helyzetében, márcsak a felerősödő nacionalista tendenciák miatt is. Indokoltak tehát azok az eszmecserék, megfontolt művelődéspolitikai intézkedések, amelyeket az anyaország foganatosít a kisebbségi magyarság helyzetének javítása érdekében. Ezek ugyanis elősegítik a nemzeti irodalom és kultúra integrációját és annak az európai irodalmakban, illetve a világirodalomban rangjához méltó jelenlétét és perspektíváját. * * * A magyar irodalom decentralizációját az első világháborús vereséget követő országfeldarabolás kényszerítette ki. A trianoni békeszerződés (1920) a magyarság lélekszámának egyharmadát (közel három és fél millió magyart), s vele együtt számos kulturális központot és intézményt helyezett a szomszédos országokba. Ezzel valójában a magyar nemzeti irodalom hét évszázados egysége is megtört, s kialakult a magyar irodalom ún. policentrikus modellje. A kényszer hatására kialakult kisebbségi irodalmak az anyaországtól elcsatolt részek (Erdély, Felvidék, Délvidék) kulturális hagyományaira támaszkodtak, mindamellett szellemi és nyelvi
