Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - Monoszlóy Dezső versei (Csavargó számla, Falusi pillanat, Testek vándorútján, Megöregedett ő is, A jóság metamorphosisa)
Monoszlóy Dezső versei szikár sámán tőrét hült helyükbe szúrja Testek vándorútján A testek vándorútján levenném maszkomat hogy nem vénülő arcomra tapadjon tekinteted a ráncokat az éveket műtárggyá becslő kezed mutasson ifjúságom felé ahogy hajnalt köszönt az éj találkozunk ha újra virrad Megöregedett ő is És megöregedett ő is én akkor már réges-rég nem is voltam feküdtem ahogy még életemben a szólásmondás ígérte megbékélt halottan megöregedett ő is valahogy nem is az ifjúsága árán inkább nárcisz-ibolya-liliomfűleknek lányhangja meghatódottá vált kacajában síró tücskök hegedültek A jóság metamorphosisa A jóság befejezhetetlen hacsak valami még jobb agyon nem csapja ugatni kezd a szív s malasztos szájakból kiöklendezve csüng egy-egy korántsem friss szeretetdarabka
