Irodalmi Szemle, 2004

2004/10 - L. Erdélyi Margit: A gondolat szabadsága és veszedelmei drámában (tanulmány)

L. Erdélyi Margit

bírósági jegyzőkönyvet La Fontaine-nak: „Szervét Mihály pőre az Úrnak 1553-ik esztendejében október 26-án véget ért. A vádlott nyílt bevallásai a vádiratban foglalt pontok mindenikét igazolták ...” (275.)

Champel mezején már visszavonhatatlnul peregnek az események. Harangzúgásban vonul a máglyához a tömeg. Az emelvényen ülnek a prédikátorok, Fárel sietve átadja Darlot szindikátusnak felolvasni az ítélet szövegét, miszerint az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében Szervét Mihály karóhoz láncolva, könyveivel együtt elevenen, lassú tűzzel megégettessék. Szervét tiltakozásának és könyörgésének: „Gyilkos kéz a könyvemet ne érintse.” ... „ ne tűzre, palloshalálra ítéljetek” (279.) nincs foganatja, mert a hatbetűs szót: revoco ebben a helyzetben sem akarja kimondani: „Lelkem ez a könyv. Meg nem gyalázhatom.” (279.) - mondja, és úgy tűnik, végszóként. Amikor Kálvin váratlanul megérkezik, megtörten magyarázkodik az elébe boruló Szervétnek, mert nem a gyávaság, hanem Ideiette halála tartotta vissza. Szervét az utolsó szó jogán még elmondja Kálvinnak: „én is kö- zületek való vagyok. Hozzád tartozom, aki vesztemnek oka vagy.” (280.) Kálvin súlyos mondata a történések visszavonhatatlanságát sugallja: „Ha százszor igazad lenne: akkor sem hagyhatom el az EGÉSZET annak RÉSZE miatt, aki ma te vagy, holnap én lehetek. Magánbántalmakért sohasem üldöztelek - magam is üldözött vagyok. ... Isten kegyelmét kívánom neked.” (281.)

Veronika virágot dob a máglyára, ismét kimondja az egyszerű emberek igazságát: rossz csillagzat alatt született doktor Szervét, a barátai helyett az ellenségeihez kellett volna menekülnie. Szervét végképp tudatosítja, hogy vége az álmodozásainak, vágyálmainak, reményeinek, s a legnagyobb tanulság az, hogy sosem volt elég éber, hogy nyitott szemmel kellett volna aludnia, nyitott szemmel kell aludniuk az embereknek. A dráma utolsó instrukciója a szcenírozásnak ad kitűnő nyomatékot azzal, hogy megszólal a Gályarabok éneke, s megszólalnak Genf harangjai: csillag van a máglyán, Szervét Mihály lassú tűzhalálban pusztul el.

„A HALÁL ÉS A KÉTELY ELLEN NINCS ORVOSSÁG”.

A Csillag a máglyán című dráma két nagy egyéniség szellemi összecsapását fejti ki egy szinte megszakíthatatlanul folyó vita formájában. Kálvin János és Szervét Mihály összetett személyiség, kettejük barátsága és rivalizálása történelmet formált, emberek életét, halálát befolyásolta, a sajátjukét is. A dráma szerkezete főleg e két névre kötve jelenítődik meg a dialógusok során. Az epizódszereplők, bármely súlyos közvetlen vagy közvetett befolyásolást/viszonyulást is provokálnak, bármely nagyerejű véleményt demonstrálnak, a dráma szövegében viszonylag kevés teret kapnak. Ennek ellenére a szereplők interperszonális viszonyulásrendszere4 a dráma belső világában világosan kimutatható, s alábbi ábránk ennek kíván hangsúlyt adni, elsősorban az általunk részletesebben kifejtettek függvényében.