Irodalmi Szemle, 2004

2004/10 - L. Erdélyi Margit: A gondolat szabadsága és veszedelmei drámában (tanulmány)

L. Erdélyi Margit

szik ugyan, de lélekben nem tört meg. Ory, a vallási főinkvizítor, De la Court vizsgálóbíró és Arzellier társaságában vallatja a vádlottat, a Kálvin kiszabadításával vádolt Szervétet, akinek érveit a bíróság rendre megkérdőjelezi, s bizonyítékokkal is előállnak, miszerint Kálvin árulta el barátját. Ory utolsó megjegyzésére, azaz hogy Szervét nem ellensége Kálvinnak, hanem annál is rosszabb, az „ellenzéke”, Szervét már megtörten válaszol: „Semmije sem vagyok immár. Barátja voltam.” (219.). A bírák miután végeztek a szerzővel, az olvasókat akarják üldözőbe venni. Csupán a második felvonás eseményei folytán tisztázódik, miként kerültek Szervét levelei a bíróság kezébe.

„ISTEN SZAVÁT EGY DÁRDÁVAL NEM ÁRT MEGTOLDANI.”

A második felvonás bevezető instrukciójában a már Párizsban látott Kálvin- szimbólum a piros szív nyitott tenyéren - újra látható, igaz, egy ellentmondásos helyzetben, a reformáció genfi főhadiszállásán. Kálvin és titkára, La Fontaine a reformáció jelen helyzetét vitatják, miként terjed Európa egyéb országaiban is, illetve a Kálvin személyét érintő katolikus és libertinus támadásokat emlegetik, majd La Fontaine beszámol a bűnösökről és bűneik megtorlásáról is. Ekkor jelenti be érkezését Szervét, akit Veronika férje (La Fontaine manipulációja révén) megszöktetett a börtönből. Kálvin semmiképp sem kívánja őt fogadni, de Szervét hívatlanul is belép, hogy számonkérje Kálvinon a följelentést. Miután tisztázódik, hogy a leveleket Kálvin tudta nélkül Fárel juttatta el az inkvizícióhoz, időnként szinte a régi oldott hangnemben beszél a két barát. Az eszmecsere vége azonban egyértelműsíti, hogy Kálvin Szervét felfogását tévelygésnek tartja és veszélyesnek is, mert az megkérdőjelezi a reformáció eddigi vívmányait. Kálvin nem kéri őt, hogy mellé álljon, de nem kívánja jelenlétét sem, mert kötelességének és jogának tartja a refo- máció ellenségeit üldözni, következésképp a barátját is. Szervét könyvét, a Restitútiót is elutasítja, mondván, hogy tartalma eretnekség, s Genfnek csupán egy könyve lehet, a Szentírás. Szervét replikáiban igyekszik barátját ráébreszteni, mennyire rabja lett a hatalomnak, mennyire mereven értelmezi és kezeli a saját szempontú igazságait, s végül, hogy összeesküvés van készülőben ellene. Elégedetlenek az emberek, mert Genfben túl gyakran emlegetett szó a kötelesség és a tilos. Kálvin ugyanis betiltotta a feltűnő ruházat viselését, a fehérbor fogyasztását (a- mely a vörösnél erősebb); tilos a fiataloknak bizonyos helyeken enyelegni, s olyan nevet választani, amely nem szerepel a Bibliában; a férfiaknak ajánlott a Kálvin- szakáll viselése; ellenőrzik a levelezést; az egyház dolgairól pedig csak a tanácsülésen szabad beszélni. Mindezeket az intézkedéseket természetesen követik a följelentések és azok következményei. Megtörtént, hogy ha valaki elaludt a templomban, a börtönben ébredt fel. Ott a foglyokat annyira kínozták, hogy le kell őket kötözni, nehogy öngyilkosok legyenek. Ha valaki Kálvint képmutatónak merte nevezni, azért kivégezték. A kisebb-nagyobb (kvázi-)vétségekért hetvenhat számüze-