Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: Edvard Beneš párizsi szereplései 1916-1919-ben (tanulmány)

Edvard Beneš párizsi szereplései 1916—1919-ben

retű szlovák területi és nemzeti expanzió lehetősége — mindez természetesen a magyarság rovására — lebegett a honi szlovák megmámorosodott vezető személyiségek előtt. Sokan már egyenesen a dunántúli szláv etnikai előretörés víziójának varázsában éltek a szinte biztosra vett csehszlovák-délszláv korridor révén. Egyes lapok már merészen arról cikkeztek, hogy a rövidesen csehszlovák fennhatóság alá kerülő Moson, valamint Sopron vármegyék etnikai arculatát sürgősen meg fogják változtatni a szláv elem javára. Ennek az lesz a legkézenfekvőbb módja — írta például I. Makovický a Slovenský denníkben —, ha a csehszlovák birtokbavétel után azonnal kisajátítják Habsburg Frigyes főherceg ottani földbirtokait, amelyekre aztán cseh és szlovák telepeseket hoznak.27

Persze, ha a hazai szlovák vezetőknek imponált is Beneš magyarellenes párizsi agresszivitása, a cseh és a szlovák nemzet politikai egybemosásának taktikája már nem mindenkinél talált osztatlan elismerésre. Andrej Hlinka és néhány társa 1919 tavaszán titokban még Párizsba is elutaztak, hogy ott tiltakozzanak a Beneš által képviselt egységes „csehszlovák” nemzetkoncepció alkalmazása ellen. A esetiektől elkülönülő szlovák nemzeti identitást képviselő Hlinka-csoportnak azonban nem sikerült kapcsolatot teremtenie a békekonferencia illetékeseivel, mivel azt az ellenük idejében és kellő hatékonysággal fellépő Beneš ellenakciója meghiúsította.28

Amiről eddig szóltunk Beneš párizsi szerepléseivel kapcsolatban, az mind a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása előtt történt. Az 1919. március 21-én bekövetkezett budapesti bolsevik fordulat Benešt azonnal új aktivitásra sarkallta. Feltételezte, hogy a bolsevizmus elleni harcra való hivatkozással a csehek további magyar területek megszállására is engedélyt kaphatnak a békekonferenciáról. Ennek érdekében mindjárt 1919. március 25-én levelet intézett Clemenceau-hoz, a- melyben a leghatásosabbnak ígérkező koncepció szellemében arról győzködte magas pártfogóját, hogy úgymond a magyarországi bolsevik fordulat veszélybe sodorhatja a még csak konszolidálódó csehszlovák államot.

Beneš kitűnő taktikai érzékkel hatásosan ijesztgette francia pártfogóit a bolsevizmus rémével, és természetesen arról győzködte őket, hogy Európának ebben a térségében csakis Csehszlovákia az egyedüli szilárd védelmezője a polgári rendnek és a francia érdekeknek. „Berlinben, Szászországban és Bajorországban igen erős a Spartakus-mozgalom. A budapesti forradalom egyúttal Bécsben is súlyos megrázkódtatást vont maga után” — fejtegette Clemenceau-hoz írt idézett levelében Beneš. „Nem tudjuk, mi lesz Lengyelországban. Nyilvánvaló, hogy véghetet- lenül veszedelmes a helyzetünk, mert minden pillanatban körülzárhat bennünket a hatalmas német, osztrák, magyar, sőt esetleg a lengyel bolsevik mozgalom is. Mi egy sivatagi szigetecskévé válunk. Ezért azzal a kérelemmel fordulunk Önhöz, mint a békekonferencia és a Legfelsőbb Haditanács elnökéhez, hogy szíveskedjék támogatni kérelmeinket. Ha kérésünkre kedvező módon reagálnak, hisszük, hogy megállhatjuk helyünket a bolsevizmussal szemben.”29

A levél további részében Beneš kifejtette azt a kívánságát, hogy a demarká