Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: Edvard Beneš párizsi szereplései 1916-1919-ben (tanulmány)
Popély Gyula Benes által megjelölt vonal északon a Kárpátokat követte, nyugaton a Morva folyót, délen a Dunát egész az Ipoly torkolatáig, majd az Ipoly folyó vonalát Rimaszombatig, innen egyenes vonalban haladt az Ung torkolatáig, majd az Ung folyón egészen Uzsokig. A Benes által előterjesztett csehszlovák kívánságot — mivel a belgrádi egyezmény a francia külpolitika számára is kezdett teherré válni — mind a francia külügyminisztérium, mind az antant Legfelsőbb Haditanácsa magáévá tette. Pichon francia külügyminiszter már november 27-én hivatalosan értesítette Benest, hogy a belgrádi egyezmény a francia kormány értelmezése szerint sem jelent többet „a fennálló, de jogilag el nem ismert helyi hatósággal létesült megegyezésnél”. A francia külügyminiszter bizalmasan azt is közölte Benessel, hogy a hadügyminiszter már utasította a szövetségesek Keleti Hadseregének főparancsnokát: rendelje el „a magyar csapatok rögtöni visszavonását arról a területről, amelyet jogtalanul szállottak meg”.12 Amint arra már utaltunk, a benesi koncepció határozottan ellenzett bármiféle kapcsolattartást a budapesti kormánnyal. Párizsból 1918. november 27-én keltezett levelében ismételten nyomatékosan felhívta rá Kramár miniszterelnök figyelmét, hogy a prágai kormány lehetőleg semmilyen kapcsolatot ne építsen ki Budapesttel, de még Béccsel sem. A magyar kormánnyal folytatott tárgyalások u- gyanis csak erősítenék annak nemzetközi megítélését. A békekötés miatt pedig otthon ne aggodalmaskodjanak, mivel a legyőzöttekkel senki sem fog tárgyalni a békefeltételekről, azokat a győztesek egyszerűen kész tények elé fogják állítani — u- tasította Benes Párizsból a prágai kormányt.13 A Pichon francia külügyminisztertől november 27-én szerzett információ birtokában 1918. november 28-i keltezésű levelében — amely két nap múlva, november 30-án érkezett meg Prágába — Benes kategorikusan felszólította Kramár miniszterelnököt, hogy minél gyorsabban szállják meg az igényelt felvidéki területeket, és ezáltal állítsák kész tények elé a győztes nagyhatalmakat és a békekonferenciát. „Kérem Önt, nézzen utána, hogy e területeket minden feltűnés nélkül ‘via facti’ megszálljuk, mihelyt első katonai egységeink megérkeznek. Itt a dolgokat a feltűnés és harc nélkül lebonyolított fait accompli fogja eldönteni, valamint az, hogy a helyzet urai leszünk-e. A jogot ehhez most megadták nekünk” — utasította Benes a legcélravezetőbb megoldás alkalmazására Kramár miniszterelnököt.14 Nem áll módunkban ismertetni Benes valamennyi párizsi ügyeskedését és zseniális magyarellenes intrikáját. Ő már a békekonferencia előtt a legképtelenebb hazugságok sorozatának kitartó ismételgetésével kápráztatta el az antanthatalmak politikusait és diplomatáit, az igazi nagy alakítása azonban a konferencia megnyitása utáni időszakra esik. A XX. század legnagyobb Machiavellijének is nevezett agyafúrt Benes 1919. február 5-én a Tízek Tanácsa előtt elmondott beszédével és az azt követő memorandumokkal tette fel a koronát addigi párizsi szereplésére. Nos, a Tízek Tanácsa — amint arra utaltunk — 1919. február 5-én hallgatta meg a csehszlovák kormány képviselőjét, Edvard Benes külügyminisztert. Benes
