Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: Edvard Beneš párizsi szereplései 1916-1919-ben (tanulmány)
Popcly Gyula szférával rendelkezik, Nagy-Szerbiával a szomszédságában minden gazdasági és pénzügyi erejét Franciaország mellé fogja felsorakoztatni. Több mint 200 ezer négyzetkilométer terület, 14 millió lakos, ahol a francia gazdasági tevékenység a legjobb fogadtatásra fog találni” -— vázolta fel a csábítónak szánt előnyöket a francia közvélemény számára a nagy taktikus.7 Benes propagandakiadványának utolsó fejezete a „Felhívás az antanthatalmakhoz” címet viseli. Ebben még egyszer nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Monarchiának el kell tűnnie Európa térképéről. Ez az európai fejlődés érdeke, a csehek pedig valójában csak hozzá akarnak járulni „az emberiség civilizációs törekvéseihez”. A „Felhívás” utolsó mondatai így hangzanak: „Szabadítsátok fel az ausztriai szlávokat! Egyesítsétek a cseh-szlovákokat és a jugoszlávokat! Értsétek meg végre érdekeiteket, értsétek meg Európa érdekeit, értsétek meg az emberiség érdekeit!”8 Nyilvánvaló, hogy Benes idézett párizsi előadásai és az azokat summázó propagandakiadvány semmiképpen sem bírják el sem a történelmi, sem a jogi, sem a politikai, sem pedig az erkölcsi megmérettetést. A csúsztatások, félrevezető ha- zudozások és rágalmazások a Benes-szöveg csaknem valamennyi állításában jól tetten érhetőek. Például a magyar politika „háborús bűnössége”, valamint annak balkáni hódító szándékai melletti érvelés is rosszhiszemű és hazug volt. Elvégre már akkor sem volt titok — azóta pedig vitán felül álló tényként bizonyosságot nyert —, hogy éppen a magyar politika volt a fékezője a Balkán felé irányuló német — és részben osztrák — terjeszkedési törekvéseknek. Ezen a példán túlmenően azonban Benes többi állításai sem feleltek meg a valóságnak. Ez azonban nem is volt fontos a számára, mivel a francia közhangulat befolyásolására egy ilyen hazug érvrendszer is kitűnően megfelelt. Benes tehát számolva a befogadó közeg teljes tájékozatlanságával, gátlástalanul folytatta rágalomhadjáratát a magyarság ellen. * * * A háború utolsó szakaszában az antanthatalmak a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot hadviselő szövetségesnek ismerték el. A magyarországi szlovák politikai vezetők egy része azonban még 1918 októberében sem tartotta kizártnak, hogy a szlovákság a jövőben is Magyarország keretében maradva élje a maga nemzeti é- letét, persze területi autonómiát élvezve. Matús Dula, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke folytatott is erről bizonyos informatív megbeszéléseket gróf Károlyi Mihállyal, az akkor még ellenzéki pártvezérrel. A Párizsban tartózkodó Benest módfelett irritálta minden olyan fejlemény, ami esetleg a magyar-szlovák közeledés, netán valamiféle nemzetiségi kiegyezés felé mutatott volna. 1918. október 17-i keltezéssel jött is a dörgedelem Párizsból: „A Szövetségesek hivatalosan elfogadták a csehszlovák állam programját, ami azt jelenti, hogy Szlovákia, valamint a cseh tartományok sorsáról egyszerre születik
