Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Zalán Tibor: Manók itt és ott (Zalaba Zsuzsa kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Zalán Tibor Manók itt és ott Zalaba Zsuzsa Hét lakat alatt című kötetéről Az igazi mesék mélyén mindig valami titok lapul, húzódik meg, várakozik a felfedezésre, fénybehozatalra. Az olvasó vagy a kutatásban, vagy a titokban beavatott, előző esetben a keresés izgalma, utóbbiban a várakozás öröme teszi részesévé a mesefolyamatnak. A mesék egyébként sem ott kezdődnek, ahol a valóság véget ér, sokkal előbb annál, valahol ott, ahol az álmok elkezdődnek, melyek eredetüket illetően a valóságba mélyesztik a gyökerüket, hogy a fantasztikumban nyithassák ki hatalmas szirmaikat. Régóta sejtjük, ha nem is tudjuk a tudásunkkal bizonyossá tenni, hogy az ébrenlét és álom határmezsgyéjén kell lennie egy átjárónak, valaminek, amelyen keresztül egyikből átlépünk a másikba, illetve, onnan vissza is tudunk térni sértetlenül, szinte ugyanúgy, ahogy átmentünk. A szinte megszorítás arra vonatkozik, hogy az álom azért mégiscsak alakít rajtunk, valamilyen irányban elmozdít bennünket, akár akarjuk, akár nem. Zalaba Zsuzsa sok meseleleménye közül, melyeket most megjelenő gyermekkönyvében felhalmoz, ez az egyik legszebb: az á- lomkapu ott lakik a szemünkben, csak nem mindig nyithatjuk ki, illetve csukhatjuk be. Ha másból nem is, ebből az egyetlen mozzanatból máris sejthetjük, hogy költővel van dolgunk, nem is akármilyennel. Az olvasónak tehát nincs más dolga, mint a könyv első oldalain felkínált játékszabályokat elfogadni, és máris működni kezd vele, körülötte a mesevilág gépezete. Az álomkapu azonban önmagában csak eszköz a másik dimenzióba jutáshoz, de semmi esetre sem a mese motorja. A dolgok mozgásba lendítéséhez, az események kellő irányba tereléséhez, tempóban tartásához karmesterre van szükség. A mi mesénk karmestere különös lény, ágyikója egy dióhéj, a takaróját meg fűszálakból fonta a szél. Mi más is lehetne őkelme, mint egy manó. Hívhatnák Kék álommanónak is, mert így hívják igazából, de az túl elegáns még egy Kék hegyen túli mesében is. Legjobb, ha Csutka manónak hívjuk, ez aranyos, és legalább a szülőknek is van mit megmagyarázniuk gyermekeiknek, hiszen honnan is tudná egy mai gyerek, mi is az a csutka, főleg, mi a csutkababa. Most már indulhat a masinéria, és az írónő ért hozzá, hogyan is váltogassa a színeket, valóságokat-valót- lanságokat, helyzeteket és idődimenziókat.
