Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Kelemen Patrícia: Kanadai halabalu (rendhagyó útinapló)

Kelemen Patrícia

Farmjuk vesztét ez okozta. - A vasút.

Britisch Columbia 1871-ben csatlakozott az 1867-ben alakult Kanadához. Ennek fejében ígéretet kaptak, vasútvonallal kapcsolják őket a többi tartományhoz.

A Canadian Pacific 1885-ben készült el kontinensátszelő munkájával, megpecsételve ezzel a Décarie-birtokok sorsát.

A XIX. század vége felé Kanadának s Montrealnak, az egyre gyorsabban növekvő, fejlődő, iparosodó, kapitalizálódó városnak, pont ez a hely kellett pályaudvarra, rendezőtelepre, és egyéb vasúti, ipari létesítményekre.

Az érintett farmerek, Décarie, valamint a szomszédos Prud’homme família karöltve küzdött a bíróságon birtokaiért, míg mindketten el nem vesztették a pert. 1888-ban területük egy részét „államosították.”

A Canadian Pacific terjeszkedhetett, s terjeszkedett is, újabb és újabb darabokat kikanyarítva Décarie-ékból, míg azok 1912-ben önként s danolva utolsó barázdáikat is „eladták” az államnak. Az fölparcellázta, gavalléros kárpótlásul egy utcát a valamikori tulajdonosról, Décarie-ról elnevezve.

A finoman kiebrudalt család lankás területe helyett a Déli Parton / Déli Oldalon Boucherville határban vásárolt sík birtokot. A húsz km-es légvonalbeli távolság valójában „egy óceán”-t jelentett: más éghajlatot, más talajminőséget.

Továbbálltak. Gazdag mezőgazdasági tapasztalataikat másutt gyümölcsöztetik.

Pedig a kétszázötven esztendő alatt jelentősen kiterebélyesedő család nem csak hozzáértő földművelőket, hanem jegyzőt, ügyvédet, orvost, politikust adott Québec tartománynak. Dániel Jérémie Décarie 1877-től 1904-ig - birtokperük i- dején - Town of Notre-Dame-de-Grace (NDG) polgármestere volt.

* * *

Jean Décarie kőműves 1643-ban érkezett Franciaországból Nouvelle France-ba/ Új Franciaországba. Feltehető, mint pallér, kiemelkedően megbecsült tagjává vált a Vilié Marie-i (montreali) kolóniának, mert feleségül vehetett egy „fil- les du roi”-t, és nem kellett beérnie indián asszonnyal.

A „filles du roi / király leányai ” - ma azt mondanák: „persona non grata ”- azok a nők voltak, akiket máglya, bitó, vagy börtön helyett hajóra toloncoltak, és az Újvilágba küldtek. Akadt köztük igazi bűnös, de legtöbbjüket az irigység, rágalom, butaság juttatta ítélőszék elé.

Ez az „élő áru” az Óvilágból besikló hajók rakományának mindenkor legnagyobb értékét képezte, mivel a földrészre lényegesen kevesebb asszony érkezett a szükségesnél, és azoknak is jelentős része apácaruhában.

Jean Décarie nyilvánvalóan valamivel kiérdemelt egy asszonyt - megvásá- rolhatta(l) családot alapíthatott.

1675-ben a Mont Royal Iroquois-k által gyakorta veszélyeztetett déli olda-