Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Szabómihály Gizella: Nyelvünkről - nyelvünkért Jakab István 75 éves
Jubilánsok köszöntése Nyelvünkről - nyelvünkért A 75 éves Jakab István köszöntése Nyelvünkről - nyelvünkért: ezt a címet adta Jakab István 1980-ban megjelent első önálló nyelvművelő könyvének, s ezt a tőle kölcsönzött címet választottam én is, amikor az Irodalmi Szemle hasábjain 75. születésnapja alkalmából köszöntjük a Tanár Urat. Jakab István munkásságát ismerve a címválasztás kézenfekvő, hiszen tanárként, nyelvművelőként, nyelvészként és nem utolsósorban közéleti személyiségként mindig is a magyar nyelv - annak egyrészt központi, másrészt pedig regionális szlovákiai változata - állt figyelme középpontjában. Jakab István Nagyráskán született 1928. szeptember 29-én, Sárospatakon érettségizett, majd a volt Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán alapiskolai tanári, aztán pedig a Pedagógiai Főiskolán középiskolai tanári oklevelet szerzett. Pedagógusként minded szinten oktatott: még oklevele megszerzése előtt egy évig tanítós- kodott, majd 1956-tól 1961-ig Nagymegyeren tanított, az ottani tizenegy éves középiskola alapító igazgatója volt, 1961-től nyugdíjba vonulásáig pedig a pozsonyi Comenius Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének oktatójaként dolgozott. Az 1968-as eseményeket követő „konszolidációs” intézkedések - számos pályatársáéhoz hasonlóan - az ő szakmai karrierjét is megtörték, ugyanis docensi kinevezésére csak az 1989-es változások után kerülhetett sor; ekkor, 1991 és 1993 között a tanszékvezetői posztot is betöltötte. Nyugdíjaztatása után 1995-től a komáromi Calvin János Teológiai Akadémián oktat. Több mint harmincéves egyetemi pályafutása alatt Jakab tanár úr nemcsak több száz tanárjelöltnek adta át tudását, hanem a pedagógus-továbbképzésben is aktív szerepet vállalt. Valószínűleg nem túlzók, ha azt mondom: Szlovákiában kevés az olyan magyar szakos tanár, aki így vagy úgy ne az ő tanítványának számítana. Onnepeltünket azonban nemcsak a tanártársadalom ismeri, nyelvművelő írásai, a rádióban elhangzott nyelvi ismeretterjesztő és nyelvművelő előadásai révén nevét talán minden szlovákiai magyar hallotta már. Közismertek, szakmai-új- ságírói körökben közhasználatúak nyelvművelő könyvei is: az általa szerkesztett „Hogy is mondjuk?” kötet (1976), illetve a saját előadásait, írásait tartalmazó kiadványok. Ezek sorát a már említett „Nyelvünkről - nyelvünkért” (1980) nyitja, 1983-ban jelent meg a „Nyelvünk és mi”, 1987-ben a „Nyelvi vétségek és kétsé
