Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - Dušan Mitana: Tű (novella)

Dušan Mitana

gondolod az írást. És a jutalom egyetlen: a remény, hogy valaki hamuvá változtatja a szenet, hogy a hosszú, fagyos éjszakákon kissé melegebb legyen.

Élj, ahogy akarsz, és ahogy élned kell, ez az egyetlen üzenetem.

Apád

U.i. Most jutott eszembe, hogy azt a végső képzeletet nem éppen tudósnak kell felfedeznie. Lehet, hogy már régen el van rejtve Shakespeare egyik művében.

Apám levele káoszt váltott ki bennem. Első pillanatban, miután elolvastam, vissza akartam tenni a borítékba, és elküldeni a feladó címére, de aztán képzeletemben felmerült számos szó, melyeket meg kellene írnom neki, és hirtelen úgy tűnt, nem tudom ezt megírni neki egy egyszerű levélben, még ha százoldalas lenne, sem. Ellenállhatatlan vágyat éreztem találkozni vele. Bár soha nem váltottunk egyetlen szót sem, úgy tűnt, hogy egész idő alatt folyamatos párbeszédet folytattunk. Találkoznom kellett vele, látnom kellett az arcát, meg kellett fognom a kezét, hogy meggyőződjek arról, valóban létezik.

De a feladó címe nem volt sem a levélben, sem a borítékon.

Két hét múlva táviratot kaptam: „Édesapja bányaszerencsétlenségben elhunyt.”

Semmi több, újra a feladó címe nélkül.

Öllős Edit fordítása