Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - Kmeczkó Mihály: Könyvbemutató (elbeszélés)

KÖNYVbeMUTATÓ

sünk!”) (Nem mindegy, hogy a tűzfalon olvasható-e az alkotmánytörvény vagy az Alkotmány című kiadványban - könyv alakban?!) („Beszélgessünk!”) (Szeretnék az anyanyelvemen válaszolni.) („Anyáddal pofázz az anyanyelveden!”) („Beszélgessünk!”) (Nézzék meg a kezemet: Festékes? Nem festékes.) („Beszélgessünk!”) Egy ütés a földre terít.) („Beszélgessünk!”) (A fenének van kedve beszélgetni. Fog nélkül.) („Beszélgessünk!”) (Én nem ismerek senkit magamon kívül.) („Beszélgessünk!”) (Önző kutya vagyok. Csak magammal törődtem, magammal foglalkoztam mindig.) („Beszélgessünk!”) (Nem ismerek senkit magamon kívül. Még a jó édesanyámat sem.) („Beszélgessünk!”) (Hiába nézek a tükörbe, magamra sem tudok már ráismerni.) („Beszélgessünk!”) (Nem tudom, ki vagyok.) („Beszélgessünk!”) (Soha sem láttam ezt az embert, aki a tükörből visszatekint rám!) („Nem ismeri?” „Annál jobb!” „Elég, ha mi ismerjük.” „Ő már a mi emberünk!”) (Nem!) („De! De! Nézzen csak ide!” „Öné a látszat.” „Miénk a lényeg.” „Immár mindörökre!” „Mindörökre!!!” „Ebbe az asztalba zárva...!” (Beszélgessünk!) („Régi dicsőségünk...”) Beszélgessünk! („A Duna jobb partja...” „A Duna bal partja...”) Beszélgessünk! („Megfeledkeznek rólunk.” „Elhanyagolnak bennünket.” „Nem törődnek velünk.” „Megtagadnak minket.”) Beszélgessünk! („Egyre észrevétlenebbek vagyunk.” „Egyre jelentéktelenebbek.” „Mi, akik...” „Mi.” „Kisebbségben élők.”) Beszélgessünk! („Zsugorodik a múltunk.” „A jövőnk!” „A májunk!”) Beszélgessünk! („Beszűkülnek a lehetőségeink.” „Beszűkül az agyunk.” „Az intellektuális sivárságtól.” „A gondolatnélküliségtől.”) Beszélgessünk! („Minden tekintet sanda.” „Minden mozdulat gyanús.” „Minden távlat kétes.” „Minden irány hibás.”) Beszélgessünk! („Meggörbed a hátunk.” „Szükkeblűek leszünk.” „Kiszorul belőlünk a lélek!”) Beszélgessünk! („Immár a hangunk is hamis.” „Szűkölünk szüntelenül.”) Beszélgessünk! („Zsugorodik az élettetünk.” „Apa/á/d a létszámunk.” „Magunk is összetöpörödünk.”) Beszélgessünk! (Nincs miről.) (Nincs kivel.) (Nem vagyunk.) (Immár.)

8

Váratlanul egy tarka cirmos futott a terembe. (Nem tudni, ki bántotta.) Diihödten cikázni kezdett a széksorok között. Egyik-másik (gyanútlanul alvó) hallgatónak belemart a combjába, a lábikrájába. Válaszul a lábak bele-belerúgtak sovány testébe, és dobogni kezdtek a székek alatt. A macska (pusztán önvédelemből) beleharapott egy-két illatos női bokába, majd egy (jól irányzott) hatalmas ugrással fent termett a (jelenésére váró) asztal tetején. A politúrtól fényes (masszív) asztal (alig hallhatóan) felvinnyogott, (alig láthatóan) megvonaglott. Lassan (szinte észrevétlenül) kitátotta a (széles) középső fiókáját. A tarka macska (teljesen megfeledkezve az előadóról) (a szerzőről) (meg a hallgatóságról) (de önmagáról is) csak nézte, csak nézte az egyre öblösödő fiókot (mintha megbűvölten egy kígyó - vagy ősgyík - kitátott pofájába bámulna), majd egy hirtelen elhatározással belé- vetette magát, s az abban a pillanatban (rögvest) becsukódott utána.