Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - Varga Imre versei (Kezdetében, Mezítláb, Nem tudhatom, Március, Élőkért)
Varga Imre versei időm e perc. most csendben kihamvad de hagyom, az álom mint tér világot képekre, inkább visszatérve Bódhidharma fél pár sarujára, amit hátrahagyott, a másikat lóbálva meg átballagott. de fél pár lábtyűre itt nincsen gazda. (a másik féllel meg B. mit kezdhetett?) ott hol a fél is egész lesz. a fél is: egy. Nem tudhatom nem tudom nem tudhatom ki vagy mert a szavak a föveny a part ahová elhat kizeng hullámverés a határ amitől látható a sárga homoksáv égen a felhők a hegyek vagy hajók nem adnak rólad semmi szó/hatót bár erősebbek mint vers magasztalás de a csended nemcsak engem éltet hallja a farkas a hold a nád az ész soha meg nem érthet beléd olvad ha túljut magán ha nem szolgálja a Forma Hang Urát vagy a Tudhatót s elhagyva lakja otthonát és érzései sem övé nincs tulajdon itt mert nincs szolga s nincs gazda sem áttetsző szavak mögött a tér fehér zenéje átzúg kimond kiáraszt Március. Élőkért Ülök a boldog ibolyaszagban (Élőkért. Napfény. Március.) Figyelmem visszafordítom ha elmozdul verébzsinatoláson kakaskukorékoláson kézifűrész hangjain át
