Irodalmi Szemle, 2003

2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Végh Péter: Éjféli Capriccio, Láthatatlan jelenlét (A túlélő naplója) (novella)

Végh Péter

gár után vetette magát, de az időközben bebújt a cserépkályha és a sarokfal közti keskeny résbe. Majd adok én neked! Innen repülsz! Lekapta a szekrény tetejéről a zseblámpát. Szeretnék nyugodtan aludni! Hogy egész éjjel a neszezésed kelljen hallgatnom, akkor inkább... A lámpával a résbe világított. A bogár már pár araszra bejutott. Megpróbálta a seprűnyéllel kikotomi, de vigyázott, nehogy összelapítsa. Sikerült kijjebb penderítenie. Gyere csak, gyere kicsi bogaram! Egyetlenem!... A bogár egyszer csak felszívódott. Közelebb hajolt a lámpával, de akkor sem látta. Hova a fenébe lettél? Hova tűntél? Kezdte bosszantani a dolog.

Szobája a bérház második emeletén volt, ezért nem lehetett belátni. De ha valaki történetesen benézett volna... Mangi pillanatnyi ruházata csupán egy Zenit márkájú karórára szorítkozott, melyet lefekvés előtt elfelejtett lecsatolni. Teljesen meztelen volt. Az óra éppen 11 óra 55 percet mutatott. Látszott rajta, hogy terhes (no persze nem az óra). Már a negyedik hónapban lehetett. Ahogy a cserépkályha előtt hajladozott, a hasa egy nagy fehér medúzára emlékeztetett, mellei két lógó citromra (de ezt már mondtam), a hátát karmolások nyomai tarkították. Már nem volt fiatal. A feneke kissé nagy volt és fehér, mint a telihold. A térde fölött a jobb combja közepét finom visszérháló borította. Közelről olyan volt, mint egy sűrűn huzalozott elektromos áramkör. Az ember teste mindenre emlékezik. Időváltozáskor ezen a szakaszon sajgott leginkább a lába. Mentolos és kámforos krémmel szokta kenegetni. A krém melegítő hatása aztán hamar megszüntette a fájdalmát. De ami a legszembetűnőbb volt rajta, az a háta közepén éktelenkedő nagy barna szemölcs. Szerette volna eltávolíttatni, de az orvos lebeszélte róla, mert még elrákosodhat. Ezért letett szépítő szándékáról, meg amúgy is, a férfiaknak imponált.

Kopogtak az ajtón. - Csak nincs valami baj, kisasszony? - A semmi, Lili néni, csak egy csúnya bogár repült a szobámba. Máris alszom. A házinéni volt, aki amióta megözvegyült, kiadta az üres szobáit. így legalább nem volt egyedül. - Ne segítsek? - Köszönöm, nem kell. Csak tessék nyugodtan pihenni. Jó éjszakát!

Ekkor vette észre, hogy a kályha hátoldalán, lent, mély árkok, bemélyedések futnak. Biztos, hogy azok egyikébe fordult bele a bogár. Üsse kő! Feladta a harcot. Még felveri az egész házat. Kibaktatott a toalettre. Utána jól megmosta a kezét. Meg sem érintette a bogarat, mégis olyan érzése volt, hogy büdös a keze, mint mikor büdös poloskát vagy krumplibogarat érint az ember. Megszagolta. Talán a seprűtől vagy a gitártól lett ilyen. Újra megmosta. Kölnivel kissé beillatosította a testét, magára kapta a fürdőszoba falán lógó könnyű hálóingét és visszatért a szobába. Az ablakot becsukta, nehogy újabb bogár repüljön be. Lefeküdt. Az utcai kivilágítás kissé zavarta a szemét, ezért behúzta a sötétítő függönyt. Egy korty vizet i- vott az éjjeliszekrényre tett pohárból. Ettől egy kissé megnyugodott. Elmondta az esti imát, pedig szinte sosem szokta. Lecsukta a szemét. A gondolatai még sokáig csapongtak, mint a lepkék vagy a cserebogarak az esti lámpafényben.

Azt álmodta, hogy egy bogár ide-oda mászkál a testén. Ahol egyszer végig