Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Tuba Szúnyog Zsuzsa versei (A rejtőzködő, A kíváncsi, Még, Életöröm, Az asszony napjai, A felszínen, Intés, Szánalom, Folyó()monológ)
Tuba Szúnyog Zsuzsa versei Tuba Szúnyog Zsuzsa versei A rejtőzködő I szavak zuhatagában félbehagyott pillantások nyomában járva kereslek s hiszem hogy látlak sötét kavargásba merül épp a vállad lehántom rólad a rendet és hirtelen fényvágat enged szemed-lezárt kapu belsejébe az össszefutó sugarak mögül kiemeli sebzett arcát a rejtőzködő ember II nem keresnek nem is látnak hol vagyok nem találnak ismeretlen pontján az én-világnak bújik és kabátból kukucskál utánad nevető arccal a rejtőzködő ember A kíváncsi ecsetvonások kifröccsent festéknyomaiban gázolt lelke szabadon hagyott réseibe beszivárgott a tudható a megtörténhető öröm és fájdalom s lassan zöld-piros lett a gyolcs átitatta vére kivirágzott a tüske a megszűrt ujjakon Még megtestesültünk homlokod íve hozzám szegődik karod erejében lüktetek örömöd szunnyad a szememben a hangodban sajog a félelmem átváltozásunkban vízre szállnak a lepkék szárnyuk villan megtörik a fény belőlünk sző takarót beburkol a szerelem és a pamlagon elnyújtózik a lélek
