Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Irodalmunk legendája
KÖNYVRŐL KÖNYVRE tiszta református faluban született... a bibliaolvasás szerves része... a családi művelődésnek.” Ebben a forrás, hogy a költő gondolkodása „Kitér... Az egyetemes magyar kultúra és irodalom, a közép-európaiság, az anyanyelvi ragaszkodás, a táji szervesség és hazaszeretet, a Fábry-örökség, Nagy László elsiratása, az idő kérlelhetetlen múlása, a költő kiszakadása a szűkebb hazából, beilleszkedése az új környezetbe...” értékrendjére és létszemléletére. Szeberényi néha metaforikusán fogalmazza megérzéseit. Varga Imre „Mintha törött üvegű kémlelőnyíláson szemlélné a világot, a sérült üveg torzításában. Színét és fonákját észleli a világnak... A láto- másos képalkotás, a felidézett tárgyak jelzésszerű felvillantása, a konkrét és absztrakt ütköztetése, a múlt és jelen ötvözése nyomán feltárul az egyéni lét, az emberi létezés problémaköre. Megidézi felmenőit, a dédszülőket, a nagyszülők sorsát, a megélt viszontagságaikban, a haza, a hazátlanság relációiban keresi egykori önmagát.” Tóth Lászlótól önvallomást idéz: „Az érzéki (nem érzelmi) tapasztalati, rendszerező költészeteszmény áll hozzám a legközelebb. A vers számomra nem egyszerű hangulat, hanem szüntelen erőpróba: egy-egy vers mindig összegezés, mindig csata. Feszültség és feloldódás.” Szeberényi hozzáteszi: „Tóth... gondolati költő, megnyilatkozásai meditatív jellegűek és intellektuális töltésűek, költészetében a gondolatiság tényleges minőség, nem divat vagy kényszerből vállalt tehertétel.” Az Egyszemű éjszaka ikerpárja a Fekete szél című prózaantológia (1972), fiatal íróira „már nem az alapozás és az elhallgatott történelmi és sorsélmények megvallásának feladata, hanem a továbbhaladás, az új irodalmi beszédmód megteremtése várt. Felléptükkel nemcsak egy új nemzedék jelentkezett, hanem új irodalomtörténeti korszak indult...” Ami a lírában ösztönös és metafizikai sejtés, a prózában inkább tetten érhető!” A fiatalok közös jellemzője leginkább az énközpontúság, a lélektani érdeklődés, a szokatlan témák iránti vonzalom, az erős líraiság volt. A leírás, a történtek elmondása helyett hangulat- és állapotrajzokkal, érzelemdrámákkal, intellektuális önelemzésekkel találkozunk műveikben. Hőseik szorongásos, gátlásokkal, tanácstalansággal, reménytelenséggel telített lelkiviláguk megjelenítése során elsősorban a lírai jellegű kifejezőeszközök: a szuggesztív, érzékletes képek, a hasonlatok, metaforák, szimbolikus párhuzamok és jelzőrendszerek dominálnak... az áttételes, összetett, az idősíkokat felbontó és összemosó megjelenítésre törekedtek, a világosság helyett a homályt, a sejtelmességet, a többértelműséget kultiválják... Jobban figyelnek önmagukra, mint az őket körülvevő valóságra, a történelmi-társadalmi környezetre, amelyben élniük adatott. A fiatalság talán törvényszerű velejárója, hogy előbb vall önmagáról, mint a világról, s nem csupán azért, mert az utóbbit kevésbé ismeri, de érdeklődése is elsősorban önmagára irányul, önmagát akarja megismerni, meghatározni a világban anélkül, hogy a szélsőséges individualizmus csapdájába esne. Az ő individualizmusuk aktív, az önkeresés, az önmeghatározás individualizmusa.” A bő idézet nem csak Szeberényi esztétikai szemléletét és a tíz fiatal prózaíró valóságlátását tartalmazza, hanem a későbbi nemzedékek stílusának jellemzője
