Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Fried István: Pozsony-Pressburg-Bratislava-Posonium — „a nagy kézfogások városa” (esszé)
Fried István kiadási helye sem nélkülözi az érdekességet. A kolofonban olvasható a Klagenfurt/Celovec helymegjelölés, azaz a városnak németül és szlovénül jelölik meg a nevét, minthogy osztrák és szlovén egyetemi/kulturális központ. Ennélfogva a Wieser Verlag ennek a két nyelvi kultúrának népszerűsítését, szolgálatát vállalta. Ebben az esetben az Európa erlesen sorozat kiadásával olyan városi és táji irodalmi „egységek” különféle nemzeti-irodalmi szemszögből való bemutatása történik, amely egyfelől a város-táj történetét a multikulturalitás megjelenedése egy változataként fogja föl, másfelől a jelenkor számára a földolgozott/földolgozást igénylő sokkultúrájú örökség továbbéltetését, újragondolását sugallja. Isztria, Dalmácia, Trieszt, Budapest, Bukarest, Bécs, Galícia szerepel többek között a tekintélyes könyv- sorozattá összeállt gyűjteményben; a Bratislava című kötetnek szlovák, magyar, osztrák, cseh, dán (a meseíró Andersen), angol, olasz (Claudio Magris) szerzői e- gyként a történeti találkozások színhelyeként, egy valaha volt többnyelvűség civi- tasaként emlékeznek meg Pozsonyról, az emlékezések, híradások a XVIII. századtól a XX. századig ívelő korszak alkotói közül kerülnek ki. Az összeállítást Renata Sako Hoess és Rotraut Hackermüller jegyzik, az előbbi hölgy több szlovák szemelvény fordítójaként is elismerést érdemel. A magyar hozzájárulás résztvevői: Reviczky Gyula, Sebestyén György (az osztrák íróvá — Krúdy-fordítóvá lett 1956- os magyar emigráns), több részlettel Grendel Lajos, a német-magyar írók közül Kari Benyovszky-Benyovszky Károly, a több kultúrában tevékenykedő Bél Mátyás (itt Matej Bel névformában), a német nyelvűek képviseletében például Korabinszky Mátyás János, Johann Michael Landerer, Elsa Grailich, a szlovák költők közül többek között a magyar irodalom oly kiváló fordítóiként is ismert Emil Boleslav Lukáctól és Ján Smrektől olvashatunk; igen fontos részlet található Juraj Spitzertől is, az immár sosem látható Pozsonyról, jóllehet egészen más hangsúllyal számol be az 1960-as, 1970-es esztendők úgynevezett várospolitikájáról, mint tette ezt egykor Pukánszky Béla. Nem kevésbé szívbe markolóan ragadja meg ezúttal az 1968-as esztendő vészterhes napjait Dominik Tatarka, míg Anton Hykischnek a közös XVIII. századi, Mária Terézia-korabeli történelmének egy epizódját kapjuk meg Anton Hykisch németre fordított regényrészletéből. Annyi bizonyos, hogy bár a szlovák szemelvények vannak túlnyomó többségben, s a jelenkori írások egy szlovák túlsúlyú (nem Pozsony, nem Presporok, nem Pressburg, nem Posonium, hanem) Bratislava létéről és helyzetéről számolnak be, a kötet történeti anyagából egyértelműen tetszik ki: miképpen valósította meg a XVIII-XIX. század Pozsonya a többkultúrált- ságot, az egymást kiegészítő, egymással párbeszédbe lépett kultúrák, mentalitások, nyelvek közös létezését; miként reprezentálta Pozsony Közép-Európát. Ján Albrecht emlékezését ideidézve: „Pozsony európai város volt, tájékozódásában mindig összeköttetésben maradt a közép-európai kulturális atmoszférával.” Csakhogy a XX. század megsebezte ezt a közép-európaiságot, a város zsidóságára emlékező írások felidézik a zsidó művelődés, iskolák jelentős szerepét Pozsony
