Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Hudák Katalin versei: csillaghullás, névnapra, hajnal, a fal alatt, szeretett gyermek, születés
Hudák Katalin versei Szegjük meg a halálnak adott Erőtlen ígéretet! Ringass át az Elemek határain Túlra Legyünk időtlen percek önkéntes rabjai Egy fényt éneklő hegedű Két fényért könyörgő húrja... hajnal elevenen égtek a csillagok nem hunyt ki még; az ég sötét volt és tüzes te akkor mentél el- hogy visszajöhess álmos szívemben tompa magány kelt életre újra ha mégy mindig akkor ébred álmosan dobol bennem: szeretlek téged megfosztva magam szép álmaimtól fekszem le újra rád gondok s félek hogy egyszer utoljára adlak ki az éjnek a fal alatt mintha csak festve lenne mintha nem is köztünk emelkedne, úgy nézem a falat ahogy te látod: mintha nem is lenne
/
