Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Török Elemér: Bús-árva, ázsiás Végeken..., Míg Napunk aranylón fénylik... (versek)
Török Elemér versei Te tudod azt is, mi a fájdalom... Mert Te vagy a mindenek tudója, Általad fordulhat sorsom jóra, S ragyoghat fel békességed fénye, Mit őssejtemben rejt, csöndek mélye... (2003) Míg Napunk arany lón fénylik... (Ozorai Ferenc tanár úr emlékének) 1 Lobogott lángom istenem hányszor mint ahogyan a máglyatűz lángol lobogott nappal mikor az égbolt éji sötét volt akkor is hogyha ibolyakéken fénylett ha néztem jegenyecsúcsig ért néha lángom sokszor hasztalan ma már belátom... 2 Istenem minden minden de rég volt a múlt ködében semmivé szétfolyt... 3 Valami mégis folyton azt súgja lobbantsam fel még lángomat újra hogy ragyogja be fénye majd szépen ami hátravan azt a pár évem... 4 Éji sötétből már épp elég volt ne legyen többé fekete égbolt csak ibolyakék százezer évig többig míg Napunk aranylón fénylik... (2002)
