Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Pomogáts Béla: Az eposzköltő (esszé)
Juhász Ferenc köszöntése A metafora hagyományos versalakító elvét a metonímia elvével váltotta fel, új versépítő eljárással, amely nemegyszer lexikai, szemantikai és grammatikai parallelizmusok és halmazok által hozza létre a költői szöveget. Ez a metonimikus szövegalakítás a szintetikus poétika, az eposzműfaj szolgálatában áll. Juhász Ferenc az emberi történelem egy kritikus pontján — midőn eldől, hogy az emberiség milyen további utat választ, s eldől az is, vajon el tudja-e kerülni a minden eddiginél végzetesebb katasztrófákat — gyűjtött és foglalt össze nagyszabású költői halmazaiba szinte minden emberi tudást. Az összefoglalásnak ebből a vágyából születtek költészetének legnagyobb — ma már csak világirodalmi mértékkel mérhető — alkotásai: A tékozló ország, A Szent Tűzözön regéi, a Gyermekdalok, az Anyám, A halottak királya, a Halott feketerigó és a Fekete saskirály. Ennek az összefoglalásnak az igénye ösztönözte további feladatokra, életművének gazdag univerzumát alkotva meg. Pomogáts Béla
