Irodalmi Szemle, 2003

2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Juhász Ferenc: Az éjszaka tavasza (vers)

Az éjszaka tavasza

Csontváz-bál fönt az űr nyája, s a földben is csont-mulatság.

íme, az angyalok szorgalma: a nemzés-irgalom lények világot porzó buzgalma segít a vágy-szenvedélynek.

Hogy virágba boruljon a csönd, s legyen a láthatatlan láthatóvá tett hatalma fényliszt-szita térrács-paplan.

Arcomra hull a fénypára űr-lófarok, mint a tóra a gyerekkor éjszakája: tücsöksírás fénygőz-búra.

S mint hínárba gabalyodott csikóhal állok a fényhaj létem köré csavarodott hangmorzsa-csóvás sóhajjal.

S a talajon zöld robbanás, fehér-tajték gyümölcs-remény.

Nárcisz-tulipán-tárulás. Jácint-halál után fű-fény.

De a rózsák még alszanak a gyík-fogsor rózsa-ágban.

A szár piros lombokkal vak: rügy-szemük pikkelyzsák-zárban.

így vagyok most tavaszomban, merengve illat-sötétben.

Talán nem az utolsóban.

Új époszom vágya: éljen!