Irodalmi Szemle, 2003
2003/8
Feszültség és szépség... Nagy Zoltán kiállításáról Nagy Zoltán műveinek válogatásánál grafikái és akvareli jei mellett döntöttünk, mivel festményei, sőt grafikai műveinek nagy része is már magántulajdonban található, ezért összegyűjtésük több időt vett volna igénybe. Nagy Zoltán az egyik legtehetségesebb rajzművész Szlovákiában, s bár nem szokás egy középgenerációhoz tartozó művész talentumáról beszélni, ezt itt most az indokolja, hogy Nagy Zoltán egyéni világszemlélete technikailag egyenes utat talál annak láttatásához. A művész látásmódja egy szóval élve: bonyolult. Bonyolult mind gondolati tartalmát, mind képi megjelenítését tekintve. A világ Nagy Zoltán műveiben részletekből összeálló képekként jelenik meg, melynek értelmét éppen az egyes részletek kapcsolódásával egységessé váló — számunkra olykor szokatlan — összkép adja. Ezért találkozhat össze például a vágtázó nyuszi, az akadályba éppen belebotló ló és Delacroix algíri nőire emlékeztető ülő figurák kompozíciója egy képen, mely a nézőben különféle asszociációkat válthat ki. Nagy Zoltán az alkotás folyamata közben szabadon áramló képzetekkel hagyja magát elragadtatni és ily módon nagy teret enged szabad fantáziá- jának, világszemléletének és értelmezésének megjelenítésére, mely tele van iróniával és öniróniával. A groteszk — mint Nagy Zoltán gondolkodás- és alkotómódjának egyik fő eleme, elve — műveiben különféleképpen jelenik meg: egyfelől akár mint konkrét karikatúra, vagy mint személytelen jellegű általános állapotot rögzítő, többnyire fonákságra utaló szituációs rajz — ilyenek például a Pofák a polcon vagy a Szemtelen fülek, Szemtelen mosoly című művek —, másfelől tragikusan átélt állapotként vagy eseményként. Ennek egyik példája a Bukfenc fejszére című rajz, melyben jelen van a modern képzőművészettől kezdve közkedvelt bohóc tragédiája, tehát bizonyos ártatlan játéknak tűnő élethelyzet, mely tragédiába fullad. Ez a tragikus komorság fedi át Joan Miró képi világának játékosságát és vitalitását is. Nagy Zoltán tisztelete teljes mértékben megilleti ezt a játékosságot, hiszen az ő alkotása is részben ebben a komoly játékban gyökerezik. Ezt látjuk az itt kiállított akvarelleken, kvázi absztrakt festményeken is, melyeken a festmény technikájában is megmutatkozó spontaneitás játssza a főszerepet. E mellett az expresszivitás, a kifejező erő hangsúlyossága, valamint a finom színérzék jellemzi őket. Nagy Zoltán alkotása nem mellőzheti ezeket az ismérveket akkor sem, ha megrendelt művekről van szó. Nagy Zoltán úgy dolgozta fel a témát mint szabad improvizációkat a kártya témájára, egyúttal a kártyával összefüggő világ témájára — melynek átvitt értelemben ő maga is részese —, s melyben jelen van a játék, a szenvedély, a sors, a reménytelenség, a boldogság vagy a szerencse. Nagy Zoltán alkotásaiban a művész világának különleges képekben rögzített tragikomédiáját kísérhetjük figyelemmel, mely tele van feszültséggel és szépséggel. (2003. március 5-én a Parlamentka kávéházban megnyitott kiállítás bevezető előadása') Kiss-Szemán Zsófia
