Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: Kódváltás és fordítás (tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET 4. B: Jó, ezzel adódóan, akkor hogyha van egy ember, aki ö vei beszélhetsz magyarú is szlovákú, alka+/. A: Magyarú beszélek! B: Magyarú beszélsz /- vele. -/ A: /- Igen. -/ Igen. B: Mé? A: Hát mé. (..) Mer čo si bude aj on lámať jazyk aj ja. B: No de nem, ő perfekt beszé szlovákú, meg perfekt beszé magyarú ugyanúgy, mint te. A: Az zvyk. Szokás. B: Jó, ezzel adódóan, akkor hogyha van egy ember, aki ö vei beszélhetsz magyarú is szlovákú, alka+/. A: Magyarú beszélek! B: Magyarú beszélsz /- vele. -/ A: /- Igen. -/ Igen. B: Mé? A: Hát mé. (..) Mer miért törné ő is a nyelvét, meg én is. B: No de nem, ő perfekt beszé szlovákú, meg perfekt beszé magyarú ugyanúgy, mint te. A: Az szokás. Szokás. A tartalmi ismétlés nyelvileg nem mindig az, mivel az azon- vagy más nyelvű „ismétlésének más lehet a stílusértéke. A következő rövid mondat a gömöri Feled község postáján hangzott el az egyik alkalmazott szájából (Debnár 1994:104): 5. Akkor jó van, sedi vecl Akkor jó van, stimmel a dolog! Elméletileg a szlovák megszólalás itt is tekinthető az előtte álló rövid magyar mondat „ekvivalensének”, hiszen a két kifejezés denotativ jelentése az adott kontextusban azonos. Csakhogy a szlovák változat nemcsak hogy más motivációjú, hanem határozott stilisztikai többletet is tartalmaz, így a két szekvenciát helyesebb úgy felfogni, hogy azok egymás nyelvközi szinonimái. Hiszen magyarul is mondhatta volna a beszélő: „Akkor jól van, stimmel!” (Vagy szlovákiai magyar formát használva: „Akkor jól van, ül a dolog.”) Tanórán a más nyelven történő ismétlés a tanár részéről a jobb megértetést, ill. bevésetést is szolgálhatja. A felvétel, amelyből az alább részlet való, egy kétnyelvű tanórán készült az egyik magyar tannyelvű egészségügyi szakközépiskolánkban (Krcseková 1994:112-113). 6. Fontos az, hogy a hemokultúru, aby sme odoberali vtedy, keď má pacient najvyššiu teplotu, vagyis (.) akkor vesszük le, mikor legmagasabb a testhőmérséklete, ugye? Fontos az, hogy a hemokultúrát, hogy akkor vegyük le, amikor a betegnek a legmagasabb a testhőmérséklete, vagyis (.) akkor vesszük le, mikor legmagasabb a testhőmérséklete, ugye? Erre még egyértelműbben utalnak azok az esetek, amikor a tanár nem szó szerint ismétli meg a másik nyelven elmondottakat, hanem részletesebb magyarázatot ad (Krcseková 1994:112):
